A fából faragott királyfi nyomán

Bartók nem egyedül haladt, csak legmagasabbra hágott azon az úton, amelyen nemzedékének legjava indult el, hogy megváltoztassa a világot. A hazai állapotokat is; úgy, hogy az ország megint utolérje a legjobb kortárs Európát. A vele együtt fellépő író-forradalmárok a Nyugat nevét írták zászlaikra. A társadalmi reform úttörői a Huszadik Századot választották folyóiratuk címéül. Az Eötvös-kollégiumot a francia és angol egyetemi kollégiumok mintájára szervezték meg. Az építészek ugyanolyan hévvel keresték az európai érvényű magyar építészetet, mint a színház emberei vagy a festők és szobrászok a maguk új művészetét. Az európai fórumokon is érvényes eredményeket azonban csak úgy tartották elérhetőknek, ha a hazai világot oly módon változtatják meg, hogy a nagyon is elgermanizálódott, felhígult vagy szólamhazafisággá üresedett magyar szellemet töményebbé, hitelesebbé, tartalmasabbá és magasabb rendűvé teszik. A megeleveníthető hagyomány ősi rétegeit igyekeztek tehát feltárni, és az egyre erősödő társadalmi földrengés okait s ezek megszüntetésének lehetőségeit megkeresni. Azért, hogy az új Magyarország, aminek megteremtésére készültek, történelmi tudatában, társadalmi szerkezetében és szellemében egyformán igazabb, jobb és igazságosabb legyen. Bartók az egész mozgalom iránt szenvedélyesen érdeklődött. Tehetségének alkata, iránya zeneművésszé, előadóvá és alkotóvá tette, útja azonban a gondolat roppant fényével és ívelésével - nemzedéke és utódai legjobbjainak törekvéseit, eszményeit, válságait és diadalait példázza. Liszt, majd a korában úttörő, felszabadító Richárd Strauss és Debussy nyomán indult el zeneszerzői pályáján. Ifjúságának első, méreteiben is jelentős művét még Kossuth-szimfóniának nevezte, ezzel is hangsúlyozva Habsburg-ellenességét. Amikor - 1905-ben - Kodály Zoltánnal együtt megkezdte népzenei gyűjtőútjait, a nemzeti megújulás indulatos vágya vezette. Hamarosan rájött azonban, hogy többet talált, mint amit keresett.

Mutass kevesebbet