Úgy tűnik, hogy a JavaScript le van tiltva, vagy nem támogatja a böngésző. Sajnáljuk, de az oldal néhány funkciójának működéséhez, többek között a rendeléshez engedélyeznie kell a JavaScript futtatását böngészőjében. Köszönjük!

A fáraó igazlátó szeme

A fáraó igazlátó szeme - Dáné Tibor - Régikönyvek
(0 vélemény)

A fiatal és nagyon tehetséges trón-jelölt Ikhn-Athon herceg, a leendő nagy fáraó felderítő útra küldi egyik legrátermettebb írnokát, Áthá-Rát: megbízza azzal, hogy jegyezzen föl mindent, amit csak észlel. Milyen emberek élnek amarra fönt északon? A több pompás vízi járműből álló hajóraj átevez a Dardanellákon, végighalad a Fekete-tenger délnyugati partvidékén, és mélyen behatol a Duna deltájába. Az útvonal melletti barbár törzsekkel és a zordon éghajlattal viaskodva, meglepően messzire jut el a válogatott kis csapat, végül azonban úgyszólván az egész legénység elpusztul, Áthá-Rá csupán harmadmagával marad életben. Hogy értékes feljegyzései el ne vesszenek, aranytokba dugja útközben írott naplóját, s elrejti valamilyen roppant nagy fa odvában…

Illusztrátorok:
Tóth István Ferenc
Borító tervezők:
Tóth István Ferenc
Kiadó:
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás éve:
1979
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Dabasi Nyomda
ISBN:
9631114201
Kötés típusa:
egészvászon kiadói borítóban
Terjedelem:
310 oldal
Nyelv:
magyar
Méret:
Szélesség: 15.00cm, Magasság: 23.00cm
Súly:
0.30kg
Kategória:
Istenek tusája
I. fejezet, amelyben egy sárga bőrlabda nagyot puffan Áthá-Rá hátán, és ebből kiderül, hogy pár ezer évvel ezelőtt nehezebb volt a kisdiákok élete, mint manapság 5
II. fejezet, amelyben kiderül, hogy új isten támadt a nép szívében, mert az új istenek rendesen olyankor születnek, amikor már éppen ideje, hogy megszülessenek 11
III. fejezet, amelyben a sárga bőrlabda árván marad, mert Áthá-Rá szembe nézett Ámon isten főpapjával 14
IV. fejezet, amelyben a tokvonsiti Párduc legyőzi a khunumui Gazellát, és Shuti zálogba teszi apja múmiáját 17
V. fejezet, amelyben az egyik tolvajból úgy lesz népvezér, hogy a másik tolvaj fejére köp 21
VI. fejezet, amely azt példázza, hogy évezredekkel ezelőtt is olyan volt az igazság, mint manapság: rombolt és épített, de mindig előrevitt azon az úton, amelyet történelemnek nevezünk 25
VII. fejezet, amelyben Áthá-rá nem érti meg a szépséges Nefer-Iti furcsa üzenetét, de azért vigyáz arra, hogy Mena néne nyelvét a kutyák meg nem egyék 35
VIII. fejezet, amelyben Toth-Hor a fáraó parancsára leszáll a pokolba, és felhozza onnan Nofer-ba-ra tekintetes urat 40
IX. fejezet, amelyben sok szó esik az igazságról, s mégsem tudjuk meg, hogy mi a világ rendje, pedig két pohár bor vagy két hajó kirakása között is csak erről elmélkedtek háromezer évvel ennek előtte 54
X. fejezet, amelyben Áthá-Rá elábrándozik egy szép történeten, de az kacagja őt szembe, aki még sohasem járt így 58
XI. fejezet, amelyben Nofer-ba-ra úgy gondolja, hogy öt karika arany többet ér, mint rövid úton megismerni a túlvilág isteneit 63
XII. fejezet, amelyben a nagytekintetű Sanuph úr, a dolgok rendjének kutatója, váratlanul megjelenik, sok bölcs dolgot mond, aztán örökre eltűnik Áthá-Rá életéből 68
XIII. fejezet, amelyben kiderül, hogy Athon isten erősebb egy arany szkarabeusz bogárnál, de azért mégsem mindegy, hogy ki lesz a győztes az istenek háborújában: Athon-e vagy Ámon 74
XIV. fejezet, amelyben nem tudjuk meg, hogy voltaképpen mit is akart mondani Salum-Het úr, mert Áthá-Rá az Ámon-papok fülét a tanácsterem közepébe löki, és az események új irányt vesznek 83
XV. fejezet, amelyben az eljövendő fáraó parancsát mindenki követi, csak ő maga nem teljesítheti szíve vágyát 89
A sárkánykígyó torkában
XVI. fejezet, amelyből kiderül, hogy miként jutottak Ikhn-Athon hajósai a hittiták mezsgyejétn túlra, de hibába szép a világ, ha az emberek boldogságát és egyszerű örömét sötét pillantások kísérik 105
XVII. fejezet, amelyben az események egy pici, meleg leányszív féltve rejtegetett titkáról lebbentik fel a fátylat, és az örök fényű, hideg csillagok alatt néha a legvéresebb valóság is csak olyan, mint az álom 124
XVIII. fejezet, amelyben egynémely borzalmas dolog történik, de erről nem lehet tenni, mert az árulás árulás és a megtorlás megtorlás volt ezelőtt harminc évszázaddal is 130
XIX. fejezet, amelyben Urdu hajói beeveznek a sárkánykígyó torkába, sziklazápor és tűzeső hull, de másnap már az Északi-tenger hideg lehelete vacogtatja a bátor hajósok fogát 140
Az Északi-tenger foglyai
XX. fejezet, amelyben kiderül, hogy néha az ige olyan messze esik a tettől, mint az ég tetején szikrázó csillag az árboc csúcsától 155
XXI. fejezet, amelynek végén langyos szellő keletkezik, és Áthá-Rá megérzi, hogy jön a tavasz, pedig ilyen szó nincs is az egyiptomi nyelvben 166
XXII. fejezet, amelyben azt látjuk, hogy néha már az első tavaszi napsugár csirába cirógat egy-egy magot, s megremeg a szívünk, ha észak fagyos fuvallata seper végig a földeken 172
XXIII. fejezet, amelyben Vörös Liliom az ilioni sírásókra gondol, de azért mégis, vagy talán éppen azért a termésbe szökő kalász énekét zengi a hullámzó fekete vizek felett 179
XXIV. fejezet, amelyben hajók és emberek a lét és nemlét mezsgyején lebegnek, s kit erre, kit arra pottyant a kérlelhetetlen végzet 182
XXV. fejezet, amelyben a Csikaszok Öreganyja átlépi az árnyékvilág küszöbét, de örökségképpen a jövő reménységét hagyja megárvult népének 185
XXVI. fejezet, amelyben még Urdu hajós szívén is elhatalmasodik a kétségbeesés , de végül diadalmaskodik a remény, csak Áthá-Rá lelke lebeg még a lét és nemlét válazstó mezsgyején 191
XXVII. fejezet, amelynek végén kiderül, hogy Farkasfognál nagyobb főnöke a Holdsugár igazabb anyja nem volt még soha a Csikaszok törzsének 196
A gyantás fa nyomában
XXVIII. fejezet, amelyben a fénylő nap eltűnik a felhőtlen égről, és a halhatatlan istenek végrendeletének írnak 207
XXIX. fejezet, amelyben ki-ki a maga mesterségét folytatja, s Urdu szerint ez nem is lehet másképpen: csak Holdsugár és Mithradész feledkezik meg a kötelességéről, de azt egyelőre rajtuk kivül más nem tudja 218
XXX. fejezet, amelyben megcsillan a szabadulás reménye, régi barátságok helyét új érzések foglalják el, de azért Áthá-Rá nem feledkezik meg arról, hogy az istenek nem szoktak könnyezni 226
XXXI. fejezet, amelyben csak annyi történik, hogy Urdu és harci nép baj nélkül megérkezik a gyantás fák erdejébe 230
XXXII. fejezet, amelyben Áthá-Rá nem követ el öngyilkosságot, csak azért, mert tudja, hogy egyszer majd meg kell halnia 233
XXXIII. fejezet, amelyből kiderül, hogy jaj azoknak, akik fejükre idézik a harcok fúriáit, jaj a legyőzötteknek, de jaj a győzteseknek is 237
Végzetisten Markában
XXXIV. fejezet, amelyben Urdu harci népe megindul hazafelé, learatja a pusztító harcok megérdemelt jutalmát, az együgyü halandók pedig nem keresik az isteni észjárás rejtelmeit, mert a vezér vezér marad, az isten isten, még akkor is, ha dolgoznia kell, amikor enni akar 245
XXXV. fejezet, amelyben minden jó, mert a vége jó; Urdu és barátai fedél alá jutnak, s Áthá-Ra örök barátságot köt Szibával 251
XXXVI. fejezet, amelyben Áthá-Rá hiába csinál száz meg száz talizmánt, a végzetét, senki sem kerülheti el, még talán maga Áthá-Rá és barátai sem 264
XXXVII. fejezet, amelyben úgy rémlik, hogy vége mindennek, de Sziba megmenti az aranytokot, és élni, küzdeni kell tovább, bár Áthá-R és Juzsua nem gondolnak rá, csak ülnek mély bánatba roskadtan, s még Szibával sem törődik senki, pedig ő a nap hőse 269
XXXVIII. fejezet, amelyben hőseink ismét emberekkel találkoznak, barátságos bizalmatlansággal fogadják őket, de azért nem tudják, hogy mit rejt számukra a jövendő 272
XXXIX. fejezet, amelyben megtudjuk, hogy ki az a Mennydörgő, de Áthá-Rá még csak nem is sejti, hogy mit forgat a fejében 276
XL. fejezet, amelyből kiderül, hogy sorsisten útjai kiszámíthatatlanok, mert Áthá-Rá életében olyan fordulat áll be, amit nem remélt volna a kétségbeesés pillanataiban 281
XLI. fejezet, amelyben Áthá-Rá megismerkedik a törzsbeliek egy s más szokásával, Juzsua visszadja a vezéri hatalmat, Méhvadász pedig úgy képzeli, hogy akinek a hatalmasok tekintélyt adtak, észt is adnak hozzá, és azt a törzsbeliek el is hiszik neki 288
XLII. fejezet, amelyben Áthá-Rá nagyfőnök új, ismeretlen ösvényekre vezeti a Vaddisznó népét, de ebben nincs semmi dicséretre méltő, mert a kényszerűség nem érdem 297
XLIII. fejezet, amelyben Sziba egyetlen ugrása hosszabb, mint egy kis cickány száz futólépése, mégis Áthá-Rá hűséggel vállalja a sorsot, amely osztályrészéül jutott 301
XLIV. fejezet, amelyben a fáraó aranytokjának titkát a harmatszemek közé vegyült könnycseppek sem árulhatják el többé 308
Epilógus 313

Dáné Tibor

1923 - 2006
Dáné Tibor (Kolozsvár, 1923. március 24. – Kolozsvár 2006. október 11.) magyar író, műfordító, szerkesztő, Dáné Tibor Kálmán és Dáné Márta apja.

Dáné Tibor  további könyvei

30%
Hűségpont:
 
Antikvár könyv
1 400 Ft 980 Ft
20%
Hűségpont:
 
Antikvár könyv
5 300 Ft 4 240 Ft

Az Ön ajánlója

Még nincs vélemény a könyvről, legyen Ön az első aki véleményt ír róla...