A fecskék fészket raknak

Móricz ​Zsigmond 1928-ban írta Az ágytakaró, 1931-ben A fecskék fészket raknak című kisregényét. Mindkét regény cselekménye Budapesten játszódik, az akkori jelenben, vagyis nagyjából a regények megírása idején. Az ágytakaró társadalmi közege a magyar középosztály, A fecskék fészket raknak szereplői a dzsentri-sorból kihullott és oda visszavágyó kisemberek. Alighanem Móricz az első nagy prózaírónk, aki regényeiben a házasság, az érzékiség, a szerelem, a monogámia problémakörét az érett felnőtt őszinteségével ábrázolta. A huszadik századi ember teljességigényével és ugyanakkor szkeptikus érzékenységével elemzi ezeket a kérdéseket, amelyeket a korábbi magyar irodalom inkább megkerült vagy elanekdotázott. Az, hogy e téren regényalakjai számára nem talált harmonikus megoldást, csak annak a jele, hogy milyen komolyan vette az élet egyik legfontosabb ügyét. Az ágytakaró a házasság rabságában élő férfi regénye, de jobb lesz-e a „fészket rakók”, az új életet kezdő fiatal házasok világa? Erre felel a másik kisregény, idillbe oltott gyanakvás kétértelműségével. Móricz 1936 őszén került kapcsolatba Csibével, a külvárosi lánnyal, akinek elbeszéléseiből a lágymányosi kisemberek, proletárok, lumpenproletárok életét ismerte meg. Az Árvácská-ban, amely szemléletben és ábrázolásban egyaránt fordulatot jelentett az író utolsó korszakában, a lány élettörténetét írta meg. „Ilyen könyvet még nem írtam. Ennek a legkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel, mint mocsárból a kénes gőz” – vallotta az Árvácská-ról.

Mutass kevesebbet