A Félőlény

A világ már nem olyan, mint régen. Nincs béke, nincs nyugalom, mert megjelentek mindenféle rémséges rémek, és rettegésben tartják a Kiserdő-lakókat. Köztük is kiváltképp egyet - a Félőlényt -, aki félelmében odújába, mesekönyvei közé zárkózik, azt gondolván, így talán megúszhatja a réminváziót. De persze nem úszhatja meg. Annál is kevésbé, mert e rémek éppen benne látják legfőbb ellenségüket. No nem a félelmei, hanem a könyvei miatt, amelyekben mindig minden rémet legyőznek. És amíg ezek a mesék léteznek, s csak egyetlen lény is van, aki hisz igazukban, addig a rémek nem érezhetik magukat biztonságban. Nos tehát, a rémek ravasz trükkel kicsalják odújából a mesetulajdonost, hogy egy még ravaszabb trükkel végleg megszabaduljanak tőle és könyveitől. Csak hát... csak hát mese az is, amit Békés Pál a Félőlény és a rémek párviadaláról írt. Pompás mese - a meseszövés íratlan szabályai szerint. S ha szavai, fordulatai itt-ott ismerősnek tetszenek, az nem feltétlenül azért van, mert hallhattad őket a rádióban, láthattad a színházban is. Hanem mert a mi mai életünk egy s más vonására, fordulatára, valódi rémhistóriájára emlékeztetnek. Nem véletlenül. Hisz minden mese az élet tükörképe. Vagy az élet szülte vágyálmoké.

Mutass kevesebbet