A felvidéki politika forgatagában (1989-2000) (dedikált)

Popély Gyulának számos előkelő tisztséget ajánlottak fel a ’90-es években. Lehetett volna többek között a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese, a pozsonyi törvényhozás alelnöke vagy a Csemadok országos elnöke, mégis visszautasította mindezt, mert konokul ragaszkodott elveihez. Tiszta nemzettudattól vezérelt politikai küzdelmei azonban hiába voltak őszinték, a legtöbb esetben hasztalanak bizonyult minden ellenállás politikai ellenlábasaival szemben. Politikailag meggondolatlan döntéseket hozott-e? Lehet. A történelemkönyvek nem valószínű, hogy felvidéki pártvezérként fognak megemlékezni róla, de ez csüggedésre nem adhat okot, mert magyarként mindvégig megállta a helyét. 1991-ben létrehozta a Magyar Néppártot, melynek elnökeként arra törekedett, hogy a felvidéki pértok ne egymás lenne, hanem egymással összefogva harcoljanak a magyarságért: „a Magyar Néppárt nem megfosztani akarja kisebbségi magyar társadalmunkat, hanem éppen fordítva: integráció, egységesítő tényezőjévé kíván válni nemzeti kisebbségünk politikai életének. Természetes szövetségesének és segítőjének tekinti a magyarság eddig kialakult és egymással szövetséges politikai mozgalmait, mind a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat, mind pedig az Együttélés Politikai Mozgalmat." A felvidéki magyar középiskolás igazgatói közül egyedüliként kelt a kétnyelvű bizonyítványok védelmére, ami 1997-ben hat éves iskolaigazgatói pályafutásának végét jelentette. Ez évben a pozsonyi Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium volt az egyetlen középiskola Szlovákiában, mely bizonyítványait magyar nyelven is kiállította. Gyakran több száz kilométert utazott egy-egy politikai beszéd vagy történelmi előadás megtartásáért, ami egy idő után már testi egészségét is megviselte. Előfordult, hogy olykor a kórházi ágyon fekve nyilatkozott vagy rendelkezett politikai ügyeiről. A politikai ördöge sohasem hagyta őt nyugodni. A Felvidék és a magyar nemzet szolgálata minden idejét és erejét felemésztette, bár úgy érezte, hogy több időt kellett volna fordítson iskolájára, történelmi kutatásaira, és ami a legfontosabb, a családjára – de nem így történt… Legyen e könyv szerzőjének élete minden Olvasónak kellőképpen intő, más tekintetben viszont követendő példa.

Mutass kevesebbet