A felvilágosodás és a liberalizmus között

... a történészvita a Széchenyi-Kossuth vitában gyökerezik, onnan indul, Kemény Zsigmond bonyolítja tovább. Közben elővettem még olyan forrásokat is, amelyekről szintén tudtunk, de elfelejtettük őket. Ilyen Széchényi Ferenc javaslata a Habsburg Birodalom egészének alkotmányossá tételére, amelyet közöltek, de a szakirodalomba mégsem került be. Ilyen a Magyar Kancellária 1785-ös előterjesztése, amely a jozefinizmus éles kritikája és egyben átfogó reformtervezet. Ezt Hajdu Lajos tárta fel a maga mélységében. Viszont az 1811-es diétára való készületek során újra felbukkant a - Domanovszky Sándor által már jelzett - kancelláriai előterjesztés, mit sem vesztítve aktualitásából, és jelezve a reformtörekvések iránti igény szívósságát is. Ez egyben arra ösztönzött, hogy a kancelláriai munkálat egyik fő szerzőjének, Ürményi Józsefnek a portréján is felvázoljunk néhány új vonást, és egyben újjáértékeljük titkára, az ifjú Horváth István világlátását. Mindezzel azt is szeretném érzékeltetni, hogy a forrásokban feltáruló történelem érdekesebb, mint a források szelektív olvasatára és egyben aforrások szelektív olvasására kényszerítő sémák.

Mutass kevesebbet