A fény evangéliuma

"Ezt a könyvet életművemet záró testamentumnak szánom. Kilencvenöt évesen teszem le embertársaim elé a III. évezred elején." Aki kozmikus missziót vállal, megszűnik személyes célokra törekedni. Létének gyökerei kiszakadnak a gyakorlati élet talajából. A belső hang, amely tetteit irányítja, nem tűri többé a szellemi értetlenséget, ehelyett a nyílegyenes ösvényre terelgeti. A hétköznapi ember szükségszerű programja már nem érvényes rá. A világban idegenné, otthontalanná - éppen ezért szabaddá válik. Életkörülményei különlegesek, szabály felettiek, sémába nem illeszthetők. Hogy ez miképpen lehetséges, arra csak az az ember kap feleletet, aki a missziót választja egyedüli céljának, nemcsak erőtlen nosztalgiával, hanem egész pszichikai-mentális alkatával. Ha törekvését nem homályosítják el mellékszempontok, érdemszerzési manőverek vagy az érzésekre költhető jutalom sanda reménye - ha nem hiúság, szereplési vágy vagy egyéb rejtett egyéni érdekek vezérlik, körülményei sorsszerűen úgy alakulnak, hogy ezt az utat követhesse. A misszió a szüntelen áldozatok és erőfeszítések ösvénye, de a kevesebbért minden mozzanatában többet fizet. Aki egész lényét e messiási tűzfolyamba vetette, annak akarat tántoríthatatlanná, bizalma kétely nélkülivé izzik, s az áldozati lángon elégett énjéért az egyetlen valóságot, a szenvedély és halál emésztő nyugtalanságáért a halhatatlanság bizonyosságát és békességét kapja cserébe.

Mutass kevesebbet