A fény útján

A ​multidiszciplináris szemléletű kötet gerincét olyan tanulmányok képezik, amelyek a fény szerepével foglalkoznak Árpád-kori templomainkban mind csillagászati, mind spirituális szempontból. A bényi és a tarnaszentmáriai templomokban működő fény járásának modellezése, illetve az algyógyi és a veleméri templomokban annak közvetlen megfigyelése és az eredmények elemzése nyomán vonta le a szerző azt a következtetését, hogy a kor embere nagy fontosságot tulajdonított a szakrális tér és a szent idő között összekötő kapocsként működő fény mozgásának. Ugyanezt tudta kimutatni a horvátországi Nin Szent Kereszt titulusú preromán templomának vizsgálata nyomán is. Elemezte az almádi kerek, a tarnaszentmáriai centrális és a veleméri hosszházas templom szakrális geometriáját, valamint a kötetben szereplő épületek mértékrendszerét is. A végkövetkeztetése szerint az Árpád-kort kifinomult szakrális építészeti kultúra jellemezte a királyi és a püspöki központoktól távoli helyeken is: harmonikus, arányrendszerükben mély üzeneteket hordozó, a bennük működő fény mozgására és a tér jó akusztikájára tekintettel lévő templomok készültek el nagy tudású építészek szellemi és fizikai munkája nyomán. A kötetben helyet kapott még a veleméri Szentháromság-templom 1377–1378-ban készült kifestésének új szemléletű értelmezése és egy XII. századi magyar alapítású stefanita ispotályos rend legkorábbi templomainak azonosításával foglalkozó tanulmány is.

Mutass kevesebbet