A fertőző betegségek általános és részletes járványtana

A magyar járványtani tankönyvírás jelentős hagyományokra tekint vissza. Ezért nagy örömünkre szolgál, hogy az egészségügyi főiskolai oktatás huszadik évében lehetőséget kaptunk arra, hogy a hallgatókat bevezessük a járványtan, ezen belül a fertőző betegségek rejtelmeibe. A felsőfokú diplomás ápoló-, dietetikus-, gyógytornász-, védőnő-, szociális munkás-, mentőtiszt-, egészségügyi szaktanárképzés, nem beszélve a közegészségügyi-járványügyi felügyelők képzéséről nem nélkülözheti olyan járványtankönyv kiadását, mely tudásanyagát a genetika, az ökológia, a mikrobiológia, az immunológia, az élettan, a kórélettan stb. és a klinikai tudományok eredményeire építi. Figyelembe veszi a tudomány gyors fejlődése következtében megváltozott oktatási követelményeket és az új tantervi irányelveket. Munkánkkal olyan tankönyvet szerettünk volna közreadni, amely valamennyi, nappali és levelező tagozatos hallgató számára jól áttekinthető, didaktikus, megkönnyíti a tananyag egyéb tárgyaihoz történő integrálását, lehetővé teszi a gyakorlatilag és epidemiológiailag fontos részek felismerését. Miután a tankönyvnek több szak profilját kell kielégítenie, részletesebben foglalkozunk a fertőző betegségek „általános" jellemzőivel, etiológiájával, diagnosztikájával, terápiájával, a fertőtlenítéssel, a teendő járványügyi intézkedésekkel, az egészségügyi dolgozók lelkiismeretét nemegyszer terhelő nosocomialis fertőzésekkel. Az egyes anyagrészeket úgy igyekeztünk válogatni, hogy egyrészt tartalmazzák azokat az alapvető ismereteket, melyek - szakképzettségtől függetlenül - főiskolát végzett egészségügyi szakemberektől elvárható, másrészt adjanak lehetőséget arra, hogy az oktatók az egyes szakirányú képzésnek megfelelő szükséges többletet ráépíthessék, kiegészíthessék. Elvi vonalvezetésben igyekeztünk az általános és a részletes járványtan egymásra épültségét megtartani. Igyekeztünk több vázlatos, könnyen áttekinthető, rajzos magyarázó ábrát adni, sok táblázatban szemléltetni a morbiditást befolyásoló specifikus és aspecifikus tényezők hatásait, szövegkiemeléssel a fontos fogalmakat - a könnyebb tanulás érdekében - feltűnővé tenni. Fényképes ábrákat csak akkor alkalmaztunk, ha azt a szöveg megértése nem nélkülözhette. Didaktikai szempontból a szakirodalom legmodernebb tankönyveit tekintettük eklektikusán példaképnek. A szöveget úgy igyekeztünk megírni, hogy a könyv a várható oktatási reformok követelményeinek is megfeleljen. A könyv ortográfiájában a terminus technicusokat latinosan írtuk (pl. hepatitis infectiosa, stb.). Ha azonban e szavak magyar mondatokban, illetve magyarul ragozva fordultak elő, akkor „magyarosan" írtuk (pl. infekciókkal, stb.). Bár tudjuk, hogy hallgatóink egy része kissé hiányos latin nyelvismerettel rendelkezik, úgy gondoltuk, hogy a terminus technicusok írásmódjának helyes elsajátítását, - melyet a gyakorlati munka nem nélkülözhet - ezzel is elősegítjük. Miután karunkon egyrészt az orvostudományi oktatásban használatos „közegészségtan-járványtan" tankönyvek teljességgel nem használhatók, másrészt egy-egy képzési irány számára külön-külön tankönyv forgalmazása nem lenne gazdaságos, olyan fejezeteket is be kellett iktatnunk (pl. szexuális úton terjedő fertőző betegségek, fontosabb nép- és tájbetegségek, stb.), melyek egy-egy szakirányú képzés tematikájában nélkülözhetetlenek.

Mutass kevesebbet