A festés szerintem festés

Az itt olvasható verseket — hét fiú és hét lány műveit — nem csodagyerekek írták, általános iskolások, az újpesti Nyár Utcai Általános Iskola tanulói, Kovács Margit tanárnő tanítványai. Nem tudom költők lesznek-e, most még — indítatásukban — azok. Vagyis: nyitottak, világra és magukra csodálkozók; játékosak, játszani tudók és játszani vágyók; És —„Brrr! Tanulás!" — boldog őszinték. Nem kertelnek, nem „fogalmaznak". Nem fontolgatják, hogy amit mondanak, vagy mondani vélnek, jó-e vagy rossz-e, jól avagy rosszul hangzik. Mondják. A költészet ősállapota ez, a vers-teremtés előtti világ: amikor még nem választattak el egy-mástól „egek és földek", „csillagok és fény", nyelv és a szó. És még nem született meg, nem teremtődött meg a vers és az ember mértékegysége, az Én. Játsszunk velük. Örüljünk nekik.

Mutass kevesebbet