A film formanyelve

A "Linguaggio del film" /A film formanyelve/-nek ez a magyar fordítása, amely a második olasz kiadást, a spanyol, az argentin, a jugoszláv és a lengyel kiadást követi, míg a portugál kiadás kinyomtatás alatt áll, a műnek életrevalóságát és a benne foglalt gondolatok időszerűségét igazolja. Ez nagy örömömre szolgál még akkor is, ha a filmről és általában a képes ábrázolásról ezt követő köteteimben hangoztatott elméletem kiterjesztésének és általánosításának nagyobb fontosságot tulajdonítok. Lehet, hogy a műveivel szövődött túlságosan szubjektív vagy akár szentimentális kapcsolatai a szerzőt arra késztetik, hogy önmagáról mondjon véleményt; de talán nem helytelen, ha a "Linguaggio del film"-et oly munkának tekintjük, amely inkább gyakorlati hasznossága, mint elméleti értéke révén vált ismertté. Kétségtelenül kísérlet - azt hiszem, hogy ez az első - hogy a film formanyelvére vonatkozó ténykörülményeket ne úgy tekintsük, mint önkényes alapokon nyugvót, vagy úgy, hogy az egyszerűen a szereplő művész ihletétől függ. Innen származik annak a lehetősége, hogy néhány tapasztalati szabályt szerves "tudományos" rendszerbe iktassunk: mert függetlenül attól a különleges "képi tartalomtól", amely a gyakorlatban esetről esetre arra vezet, hogy a teóriát "felülmúlja", de sohasem arra, hogy annak "ellentmondjon". Azt hiszem, hogy éppen ezért az én "Linguaggiom" azután, hogy túljutott az első olasz kiadásának bírálatain és az általa felszított vitákon időtállónak bizonyult olyannyira, hogy bevallott oktatási tartalmán túl a maga helyes távlatában mutatkozott meg.

Mutass kevesebbet