A filozófiai parergon tüköre

Az 1590 körül született és 1626-ig élt Heinrich Noll(e) nevét mindig latinos alakban használta. Latinul írta értekezéseit, leveleit, s legfontosabb irodalmi igényű munkáját, a kötetünkben olvasható regényt, amelyben latinul szólal meg az anyanyelvű tanítás követelése is. Nollius az újjáéledt skolasztika nagyhatású bírálója volt, viszont egyetemi katedrát vállalt mindvégig: amikor elűzték valamelyik univerzitásról, másikban keresett helyet magának. A matematikát és a medicinát, a fizikát és a filozófiát nem az arisztotelészi-galénoszi, hanem a platonikus-hermetikus hagyomány jegyében újította meg. A füzetünkben magyarul (tudomásunk szerint modern nyelven először) olvasható mű, A filozófiai parergon tüköré Nollius irodalmi munkásságához tartozik; a Philaretus előtt a bölcsesség várához vezető úton fölbukkanó akadályok, ártó és segítő személyek azonban a tudós eszményképeivel és vitapartnereivel vagy ellenfeleivel azonosak. A kalandok során végül olyan tudós grémiumot ismer meg a bölcsességet kereső ifjú - s az olvasó -, amit joggal azonosítottak már a kortársak is (a valóságban aligha létezett) rózsakeresztes szövetséggel. Ennél is egyértelműbb a Nollius-regény elfogult szimpátiája a Hermész Triszmegisztosz-hagyomány iránt: „Isten előjogokat ruházott a hermetikus tudományra' - hangzik az általános megállapítás. A Fiatal Filológusok Füzetei szegedi bölcsészek - végzős hallgatók, ösztöndíjasok, ifjú oktatók - vállalkozása irodalmi és eszmetörténeti szempontból fontos, nehezen hozzáférhető szövegek filológiailag megmunkált közreadására, másrészt az európai szellemi forrongás mérvadó szerzői, művei és a meghatározó jelentőségű tudományos iskolák bemutatására.

Mutass kevesebbet