A fluoreszcens mikroszkópia hagyományos és szuperfelbontású módszereinek alapjai

A könyv megírását a 2008-as és 2014-es kémiai Nobel-díjak témái, a zöld fluoreszcens fehérjék, illetve a szuperfelbontású fluoreszcens mikroszkópia kifejlesztése motiválták. A három részből álló kötet biológusok, biofizikusok és orvostanhallgatók képzéséhez nyújt segítséget. Az első részben a fluoreszcencia jelenségét, a természetben való előfordulását ismerteti. Tárgyalja azon optikai alapfogalmakat, amelyek nemcsak a fluoreszcens, de a hagyományos fénymikroszkópia szempontjából is elengedhetetlenek. Ez a rész mutatja be a fluoreszcens mikroszkópiát alapfokon. A második rész a speciálisnak nevezett módszereket tárgyalja. Ezen mikroszkópos módszerek felbontása nem haladja meg az 1873 óta ismert Abbe-féle határokat. Mindazonáltal a speciális módszerek már magukban hordozzák azokat az észszerű vonásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a fény a vizsgálandó biológiai mintákat, beleértve az élő mintákat is, ne tegye tönkre. A harmadik rész témája a szuperfelbontású fluoreszcens mikroszkópia, amely definíció szerint legalább kétszer jobb felbontású, mint az Abbe által megadott felbontás. Manapság a tízszeres javulás sem ritka. A szuperfelbontású módszerek közös vonása, hogy a fluoreszkáló molekulákat azáltal választja szét, hogy azok időben nem egyszerre világítanak. Másik jellemzője, hogy igyekszik kihasználni a korábban speciálisnak nevezett módszerek kedvező tulajdonságait is. A könyv jelentős figyelmet szentel annak a műszaki-tudományos háttérnek, amely nélkül a módszereket jól lehet ismerni, de nem lehet kreatívan alkalmazni. Pozsgai Imre nyugdíjas fizikus, az MTA doktora. Transzmissziós és pásztázó elektronmikroszkópiával foglalkozott. Fő kutatási területe az elektron-, illetve röntgengerjesztéssel végezhető kémiai analízis, az elektronsugaras mikroanalízis és a mikro-röntgenfluoreszcens analízis volt.

Mutass kevesebbet