A föld

Jean azon a reggelen baljával a derekára kötött kékvászon vezetőtarisznya száját tartotta, jobbjával pedig minden harmadik lépésnél belemarkolt a gabonába, s egyetlen nagy lendülettel szórta a földbe. Amint hajladozva, egyenletesen lépdelt, lába mély nyomot hagyott a zsíros földben, amely vastagon tapadt durva cipőjére; a szüntelenül röppenő szőke búza mögül ki-kicsillant két vörös sujtás: már munkához fogta be megviselt katonazubbonyát. Magányosan lépdelt előre, mintegy megnövekedve; mögötte, hogy a magot betemesse, lassú borona járt, két ló húzta, s a kocsis, hogy kicsit megbiztassa őket, ostorával nagyokat csattintott a fülük mellett. Hourdequin, a Borderie-tanya gazdája szerint ehhez az alig ötven árnyi kis parcellához, a Cornailles-dűlőbe nem lett volna érdemes odaküldeni a vetőgépet, amely másutt dolgozott. Jean délről északra haladt, most éppen szemben a tanyaépületekkel, ott voltak tőle két kilométernyire. A barázda végére érve kicsit kifújta magát, elnézett arrafelé, de meg sem látta.

Mutass kevesebbet