A föld szerkezete és fejlődése

Egy múlt század eleji francia természettudós, A. Brogniart a kőzetek fogalmát a Föld szilárd anyagaként határozta meg (1813). E nagy igényű definíciónak azonban a kőzettan a legutóbbi időkig sem tudott eleget tenni. Hosszú ideig csak a Föld viszonylag vékony, mennyiségileg jelentéktelen, minőségileg gyakran sokszorosan átalakult felszíni, külső hártyájának kőzetei voltak hozzáférhetők. A kőzet definíciója tehát az idők folyamán szerényebbé vált, a "földkéreg anyagává" zsugorodott. A múlt század közepén kialakult mikroszkópos kőzetvizsgálati eljárás nyomán megszületett ugyan a mai értelemben vett kőzettan, de kezdetben ezt a kőzetfajták nagy változatossága kötötte le, majd a kőzetfajták képződését igyekezett megvilágítani, mindinkább a szilárd fázisok, olvadékok és oldatok fizikai kémiája alapján. A kőzettan csaknem mostanáig alig is lehetett más, mint része a földtannak, amely maga is elsősorban a Föld vékony felhámjának történetével - sőt mint utóbb kiderült, e történetnek is csak 1/7-1/8 részével - foglalkozott, a viszonylagos időmeghatározás adta keretek közt. Az utolsó évtizedekben sikerült azonban a földtörténet megismerését az eddiginek kb. ötszörösére, a Föld teljes élete 2/3 részére kiterjeszteni. Az ezt biztosító abszolút kormeghatározási módszerek ugyanakkor, az ismert sebességű természetes radioaktív átalakulások termékeinek mérése alapján, a földtan legjellemzőbb koordinátáját, az időt években kifejezhető értékké, a földtani-kőzettani folyamatok sebességét meghatározhatóvá tették.

Mutass kevesebbet