A fonyódi helikon kisantológiája

Érdeklődő meglepetést okozott 1981. március 20-án a Karikás Frigyes Gimnáziumban megjelent költők, írók bejelentése, hogy valamilyen formában mindegyiküknek van köze Fonyódhoz. így nem csupán pillanatnyi ötlet volt az indoka Takáts Gyula javaslatának, hogy az eseményt Fonyódi Helikonnak nevezzék, és tegyék rendszeressé. A találkozó forró hangulatú másfél órája és az azóta eltelt idő megerősítette a résztvevőket abban, hogy értékteremtő pillanattá kell nemesíteni 1981. március 20-át. Annál is inkább, mert ilyen pillanatok Fonyód jelenkori történetében többször voltak (hogy a 900 éves múltat ne is említsem). Több mint huszonöt évvel ezelőtt, 1957 nyarán láttak hozzá a fonyódi vár romjainak feltárásához (dr. Fitz Jenő vezetésével). S a kutató ásó alig egy méter mélységben egy bizonytalan rendeltetésű épület tornyára bukkant. A feltételezések szerint az volt a belső várkápolna. Az ásóval lejjebb haladva sírokat találtak, s azokból bársonypárták, bronzdísz és gyöngyfüzér került elő. A fonyódi várról az olvasók biztosan tudják, hogy negyvenfőnyi legénységével jelentős hadászati erőt képviselt. Mert kedvező stratégiai helyzetben volt: berek és mocsár vette körül. Jelentőségét mutatja, hogy amikor a török elfoglalta, földig rombolták a várat. S mégis a kutató ásó talált értékeket, sőt, a romok alól kiemeltek egy kőtáblára karcolt malomjátékot. Ez a feltárók szerint nem sokban különbözött a maitól. Mindezek mire mutatnak? Arra, amiért már többször találkoztak a Fonyódi Helikonon költők, írók: a hagyományőrzés fontosságára, arra, hogy jobban megismerjék Fonyód s ezzel Somogy kulturális eletét, értékeit. Ügy gondolom, a jelzett tények figyelmeztetést tartalmaznak: arra hívnak, hogy erre alapozva induljon és terebélyesedjék az értékek feltárása és őrzése!

Mutass kevesebbet