A forradalom fogságában

A NAGY KÍSÉRLET „az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk." József Attila: Thomas Mann üdvözlése, 1937 Köszöntöm az Olvasót! Egy éve lépett hivatalba a második Orbán-kormány nagy társadalmi támogatottság és még ennél is nagyobb lakossági várakozás közepette. Azóta kapkodjuk a fejünket. Programhiány, majd ötletek, rögtönzések, hamis múltba fordulás, hiteltelen fordulatok, cinikus világmagyarázatok. Meggyőződésünk: nem egyszerűen szakmai, hanem állampolgári felelősségünk számba venni, rendszerezni, vajon mi és miért történik Magyarországon. Magyarország egy nagy, kétes kimenetelű társadalmi-gazdasági kísérlet alanyává vált. Az új kormány rövid idő alatt hosszú évekre, évtizedekre szóló változások tömegét indította el a szabadság, a biztonság, a szolidaritás, a demokratikus jogállamiság, az európai értékrendhez való viszonyunk, a társadalmi együttműködés és a gazdasági stratégia minden területén. A „forradalom" pergőtüze azóta sem hagyott alább: hétről hétre újabb tervek, koncepciók, célok jelennek meg, új - olykor a néhány héttel vagy hónappal korábbiaknak ellentmondó - jogszabálytervezetek kerülnek az Országgyűlés elé, hol egyéni képviselői indítvány, hol kormány-előterjesztés formájában. Úgy tűnik, a kormányzati működésben csak egyetlen biztos pont maradt: a változás. Az erőltetett, mindenre kiterjedő, gyökeres átalakítás, amely minden, az elmúlt 20 évből származó szimbólumot, gyakorlatot, intézményt elsodor és helyére állít valami újat. Bármi áron. Ma még nem tudjuk, hová vezet mindez. Ma még nem tudjuk, hogy mit eredményez a kormány kockázatos kísérlete, hogy Magyarországból hatalom megosztáson alapuló jogállam helyett hatralomkoncentrácóra épülő menedzselt demokráciát, tekintélyuralmat és szociális piacgazdaság helyett ázsiai gyakorlathoz hasonló állam által vezérelt kapitalizmust hozzon létre.

Mutass kevesebbet