A főváros régisége - Közterek és magánterek

A Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma e kötettel a 2003. október 15-én megnyílt, a Fővárosi Képtárral közös új állandó kiállításának vezetőjét nyújtja át az olvasónak. Múzeumunk otthona, az egykori óbuda-kiscelli trinitárius kolostor egykori épülete a főváros egyik legnagyobb barokk műemléke, amelynek helyreállítása, jó karban tartása nagy feladat. A múzeum épületének állapota szükségessé tette a kiállításnak helyet adó keleti szárny I. emeleti teremsorának műemléki felújítását. A Kiscelli Múzeum korábban már több állandó kiállítást rendezett, az első meg 1951-ben nyílt meg, "Budapest 1686-1849" címmel, amelyet azután többször módosítottak. A képzőművészeti gyűjtemény 1961-ben nyitotta meg Kiscelliben első állandó tárlatát, amelyet 1966-ban átrendeztek. 1973-ban az Újkori osztály gyűjteményeit kettéválasztották, létrejött a Várostörténeti és a Képzőművészeti osztály (az utóbbi neve 1989 óta Fővárosi Képtár). Egy épületrekonstrukciót követően 1983-ban nyílt meg ismét a múzeum, új állandó kiállítással. 1992-en a keleti szárny I. emeletén azután egy újabb, várostörténeti, részben enteriőrökből álló kiállítás jött létre, amely időközben felére zsugorodott, a jelen kiállítás ezt váltja fel. Ennek révén szeretnénk a Kiscelli Múzeum várostörténeti gyűjteményeinek tárgyi gazdagságát bemutatni, együtt a Fővárosi Képtár ezzel szervesen összefüggő képzőművészeti anyagával. A tárgyak elrendezését, kontextusba helyezését a kiállítás markánsan különböző két része más-más megközelítéssel, koncepcióval oldotta meg. Rostás Péter művészettörténész, bútorgyűjteményünk vezetője az első kiállításrészben "A főváros régisége" címmel a gyűjtemény századforduló körüli kialakulását és első korszakát állította a középpontba, s az egykori fővárosi múzeumi kiállítást felidézve Budapest 1780-1873 közötti periódusát tárgycsoportok szerint mutatja be, ami egyúttal az újkori gyűjtemény mindmáig élő struktúrája is tükrözi. A második részben Erdei Gyöngyi történész, a főváros 19-20. századi történetének és műpártolásának kutatója a városegyesítés utáni, II. világháborúig terjedő korszakot állítja elénk "Közterek és magánterek - Mozaikok Budapest tegnapjaiból" címmel. A a város történeti fejlődése szerint osztja fel a teret, és a korszakot, s ezt a történetet illusztrálja a műtárgyakkal, ezek egyedi értékére, hatására építve, bemutatva az egykori emberek makro- és mikrokörnyezetét, érzékeltetve a művészet stílusváltozásait. A kiállítás a Fővárosi Képtár állandó XX. századi képzőművészeti tárlatával folytatódik. A vezetőt nemcsak a Kiscelli Múzeum és a Fővárosi Képtár muzeológusai írták, volt olyan részterület, amelynek megírására a tárgykör specialistáit, kiváló kollégákat kértünk fel, híven ahhoz a célkitűzésünkhöz, hogy egyes tudományos vállalkozásainkba minél több külső szakembert vonjunk be. A kiállítás illeszkedik abba a sorba, amely a Kiscelli Múzeum gyűjteményeinek, történetének és épületének speciális jellegét, sajátszerűségét tárja fel. Ennek első állomása a 2001-ben rendezett Schmidt Miksa-tárlat volt (Egy közép-európai vállalkozó Budapesten - Scmidt Miksa bútorgyáros magyarországi tevékenysége és hagyatéka), amellyel a nemcsak a kiscelli épületet, de gyűjteményeit is Budapest gondjaira bízó gyárosnak állítottunk emléket. A főváros utáni második alapítónk végrendelete értelmében mindkettő megőrzése és gondozása alapvető feladatunk. E sort 2004-ben a "Mariazell és Magyarország - Egy zarándokhely emlékezete" időszaki kiállítás folytatja az egykori templom 1988 óta időszaki kiállítótérként használt terében, amely a hely, az épület eredetét, kultúrtörténeti összefüggéseit vizsgálja, s kíséreli meg közép-európa távlatba állítani.

Mutass kevesebbet