A Garrenek műve I-II.

Márai Sándor életműve egy család és egy város pusztulását tárja elénk. Minden emberi közösségben - a legkisebbekben éppen úgy, mint a legnagyobban - elkövetkezik a pillanat, mikor az együttélés feltételeit megsérti valamilyen külső erő. Ez a külső erő a „halál" és az „idegenek". Egy polgári család gyermekei összegyűlnek a világ minden tájáról a haldokló apa betegágya köré. Az apának és a családnak az a híre a maguk világában, hogy „művészek" - s művük nem más, mint az a magasrangú polgári műveltség, a civilizációnak egy mély és bensőséges válfaja, melynek a regény hősei a Garrenek képviselői a régi város társadalmában. Ez a „mű" mely áthatja a Garren-család tagjait, egy napon bomlani kezd. Az apa megbetegedett és a várost megtámadták, elfoglalták az idegenek. A haldokló apa átadja művét - ezt a sejtelmes, varázslatos civilizációt - gyermekeinek és utódainak. E gesztus köré, mely egyszerre valóságos is, jelképes is, e „nemzedékváltás" köré építi fel Márai a nagy művet, hatalmas emberi panorámájával, sűrű légkörével, forró hangulatával. Hitler „személyiségét", démoni hatalmát senki sem ragadta meg lényegesebben, mint Márai. Az író tisztán látja a háború előtti halódó társadalom egész erkölcsi és kulturális beállítottságát: „az összetettség, a bonyolultság, a szabad verseny és az erkölcsi felelősségérzet hiánya, a mind mohóbb élvezeti vágy s a mind bűntudatosabb, tehát annál támadóbb szellemű fosztogatási, vagy civilizáltan nyerészkedésnek és keresetnek nevezett vágy összjátéka valamilyen tűrhetetlen feszültséget teremtett már az életben." És hozzáteszi:,,talán ezért szólalt meg a Hang". A „Führer" beszéde a berlini Sportpalastban egyik legizgalmasabb fejezete a műnek, a különlegesen emlékezetes történelmi regények széles, színes, elhihető erejű tablói mellé állítható. Vagy gondoljunk Garren beszélgetésére a német könyvkereskedővel, vagy a szorongatóan szép délutánra a belső emigrációba vonult nagy német íróval - mindenütt Márai elemző, mégis láttató művészetének kimagasló csúcsaival találkozunk. "A szavak székesegyházának" nevezte egyik kritikusa ezt a művet, mely lenyűgöző szerkezetével, finom részletszépségeivel, arcképeivel és sodró erejű eseményeivel irodalmunk legnagyobb művei közé tartozik. "A Garrenek műve" nemcsak Márai életművének, hanem a modern regényírásnak kiemelkedő, jövőbe mutató alkotás.

Mutass kevesebbet