A gótika művészete I.

1137-et írtak, amikor Suger apát, a St. Denis-i bencés kolostor feje, megkezdte kolostortemplomának, a francia királyok nagymúltú temetkező helyének újjáépítését. Először a templom szűkös bejáratú nyugati homlokzata épült át, de 1140-ben már lerakták új szentélyrészének alapkövét is. Az építkezés gyorsan haladt, irányítását Suger apát, ez a tettre kész főpap maga látta el, aki udvari összeköttetéseit - a Capeting uralkodóházból származó VII. Lajos király nevelője volt - és a hívők áldozatkészségét egyaránt igénybe vette, hogy nagy művét még életében befejezhesse (1. kép), s 1151-ben, amikor meghalt, nagyjából elkészült a nagy mű, a francia föld első valóban gótikus stílusú katedrálisa! A templom bazilikális elrendezésben épült. Magasba szökkenő főhajóját két-két alacsonyabb mellékhajó kíséri, ezeket karcsú oszlopok választják el egymástól. A mellékhajók a főhajót mintegy körülölelik, ezáltal a szentély sokszögesen a külső szentélykörüljáró zárófala íves kiöblösödésekkel hét kápolnának ad helyet, amelyek sugaras elrendezésben koszorúzzák a szentélyrészt. A belső tér mindenütt boltozatokkal fedett, ezek súlyát csúcsívesen egymásnak támaszkodó kőbordák gyűjtik össze, hogy végül is a hajókat elválasztó oszlopokra támaszkodva, terhüket azoknak továbbadják. Ahol a boltozatok oldalnyomását az egy magassági szinten kötegekké csokrosodó bordák egymást támogatva felfogják, ott e hajóoszlopok, pillérek magukban is teljesítik feladatukat. A főhajó kiemelkedő légterének lefedésénél azonban a boltozati bordákat és íveket külső támasztékkal kellett megsegíteni, hogy a boltozatok oldalnyomása a falakat szét ne feszítse, az oszlopokat helyükből ki ne mozdítsa. E célra épültek a szentélykörüljáró sugárkápolnáinak közeibe helyezett hatalmas pillérek. Tömör testük tömbszerűen emelkedik a magasba, ahol mindegyikük íveket sarjadzik, hogy ezek által a főhajó boltozatát sorban megtámassza.

Mutass kevesebbet