A Gulág rabtelepei

Amikor ezt a könyvet az utókor tájékoztatására megírtam, akkor az átélő, a túlélő és a kutató forráskritikájával kíséreltem meg a valósághoz közeli képet felvázolni a XX., vérzivataros század közel nyolcvan és a XXI., még új század eddig vajmi kevés jót hozó éveinek élményeimen átszűrt történéséről. Előrebocsátom, hogy az egyszerűnek közel sem nevezhető átélt események ellenére az emlékezésből teljesen hiányzik a kesergés. Sokkal inkább lelkem a Jósiten iránti hálával teli, mert hiszem, hogy akit az Úr szeret, azt nehéz próbák elé állítja. Nyolcvan éven túl kezdtem az írást, 2006 elején. A késői kezdés oka külső kényszer és közel hetven év folyamatos tevékenykedése. Korábban nem volt rá módom és időm. A Gulág rabtelepeinek magyar foglyairól és a magam sorsáról szól az örök életre történő hazatérésem előtt írt ezen első és utolsó könyvem. Menczer Gusztáv // „A ​valóság tudatos agyonhallgatása a XX. század tragédiája! Nemcsak az íróé, a családjáé, mindannyiunké, hanem az egész Nemzeté. Több mint egymillió embernek ellopták az életét. Ma sajnos ez újból fenyeget. A tisztességben megőszült, önzetlen, fáradhatatlan, mindig másokon segítő író tragédiát tár elénk. Útmutatást, miként kell és lehet a pokol tornácán is magyarnak, kereszténynek, embernek maradni. A borzalmakat, az embertelenséget, megannyi verést és megaláztatást elviselni. A semmiből talpra állni. Több mint 3500 napig tartó szovjet rabság után is újra kezdeni az értelmes életet, családot alapítani, dolgozni. Lélekben megnyugodni. Mindenkinek megbocsátani, de semmit el nem felejtve mutatni a helyes utat a jövő nemzedékének. Ehhez a Tízparancsolatot betartó, Istent szerető, nemes jellem kell! Aki példát mutat, a jóra és az Igazra tanít. Tartása van! Erről szól a Magyar Köztársaság Érdemrendje középkeresztjének adományozási indoklása. Kérdezhetik: mindezt honnan tudom? A válasz egyszerű: a leánya, tanítványa és munkatársa vagyok, akinek az édesanyja is a Gulág egyik rabtelepének lakója volt.” Menczer Erzsébet

Mutass kevesebbet