A gyarló esély

Deák László harmadik verseskötete igényes, rangos és szerves folytatása az előző kettőnek, s ugyanakkor megújulás költői pályáján. Az idő múlásával párhuzamosan komorabbá váló létélmények, életérzések és keserű tapasztalatok mellett ugyanis új színnel gazdagodott intellektuális ihletésű, kultúrélményekkel áterezett, a groteszk fintoroktól sem idegenkedő gondolati költészete. S e gazdagodás kulcsszava a nosztalgia. Gyerekkorát s annak idillikusnak vélt környezetét, ifjúkori ábrándjait idézi fel fájó szeretettel, hogy tanulságaikat összegezve erőt merítsen belőlük a nyomasztó, az ellentmondásos jelen elviselésére. Külön figyelmet érdemelnek a szerzőnek azok az alkotásai, melyekben a költészet mibenlétét, célját és értelmét, a versírás, az alkotás titkát igyekszik megfogalmazni. Az egész kötet egyik központi kérdésköre ez. Nosztalgikus emlékekkel, az egykori mesterek példájának említésével kezdi ezt is, saját indulására, lázongó és nagyra törő ifjúkori társaságára visszatekintve. Majd önámítás nélkül, józanul fölméri a lehetőségeke, számba veszi a sorozatos kudarcokat, az objektív akadályokat, de a teljesség megragadásának igényéről, a gyarló esély őrzéséről mégsem tud és nem is akar lemondani. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy tragikus életérzés és hősies helytállás, az életben és a művészetben egyaránt az új utak és lehetőségek kitapogatása jellemzi Deák László új verseskötetét.

Mutass kevesebbet