A gyergyai szép, ragyogós...

Miután Berecz András "hazakísérte" a gyergyói népdalokat, melyeket Bartók, Kodály és Molnár Antal gyűjtött a Gyergyói-medencében a múlt század elején, a magyar népzenekultúra térképén egy új szín árnyalatai tüntek fel: Gyergyóé. Milyen idejében! Mert mi már hajlandóak voltunk elhinni, hogy színtelenül és eszköztelenül állunk ezen a térképen. Holott íme: volt és van gyergyói népdal, volt és van gyergyói tánc! A mi népdalaink nyelvileg, hangzásilag gyakran a szokatlanság és a valóság talajától messzire emelkedő képek, illetve képtelenségek: magunkra ismerhetünk bennük.Ebben segít és erősít ez a kiadvány, önkifejezésünknek olyan eszköze, ami rögtön az egyetemesség irányába mozdíthat el bennünket. Hallgatni, tanulni, énekelni kell e lemez anyagát! Mindenekelőtt a gyergyóiaknak. Nagyszerű érzés és lehetőség ezt felfedezni - a magyar kultúra peremvidékén, a fejlődés európai természetű gondolatától távol esve -, eligazítanak a legalapvetőbb emberi dolgokban: az élet és a halál, a szerelem és a munka, a vígasság és a háborúk, a bújdosás és a szegénység, a kitaszítottság és a hazaérkezés egyetemesnek és tájainkon öröknek mondható dolgaiban.Laczkó-Albert Elemér

Mutass kevesebbet