A gyermek (dedikált)

Bagyus, alias Eperjessy György, harmadik gyermekként született a családunkba. Ajándék volt, mint a legtöbb, szerencsés baba. Várt, áhított ajándék. Mérlegeltünk, osztottunk, szoroztunk a születése előtt, - egyszóval készültünk a fogadására. És már előre szerettük. A harmadik gyerekekről általában nem születnek részletes feljegyzések, nem készülnek babanaplók. A sokadik gyerekek már az örömteli rutinba, és sokat próbált, felkészült szülői kezekbe érkeznek. Valószínűleg ezért marad el a pillanat megörökítésének részletessége, s a feljegyzések félszavakra, tőmondatokra szűkülnek. Meg persze azért is, mert idő sem marad emlékeket raktározni... A pelenkahalmok, az uzsonnacsomagolás, a házi feladatok és a házimunka a nyakunkig ér..., nem memoriterek írására, de egy fél óra szunyókálásra is csak nagy erőfeszítések árán tud magának időt szakítani egy nagycsaládos anya! A napok hetekké, hónapokká göngyölődnek az életünkből, s a tárgyiasult emlékek tényleges hiányát csak akkor érezzük égetően, ha valami megtöri a ritmust. Ha bármilyen váratlan történés - jó vagy rossz - emlékezésre késztetne minket..., ahogy az velem és családommal is történt. És akkor kétségbeesetten kutatni kezdünk, s minden apró, fellelhető emlékmorzsa a megváltást jelentheti számunkra...

Mutass kevesebbet