A gyilkos asszony

Alexandrosz ​Papadiamandisznak (az újgörög prózairodalom egyik megteremtőjének) megrázóan szép kisregénye a klasszikus görög drámák hangulatát idézi. Története egyszerű: egy szerencsétlen sorsú öregasszony, Hadula anyó, alig pár napos, betegen született unokája fölött virrasztva rádöbben arra, hogy nőnek születni, nőnek lenni rettenetes sorscsapás. Ahogy végiggondolja az életét, szinte csak keserűség, kínlódás, bánat jut az eszébe. Szülei árulása – rendes hozomány nélkül adták férjhez –, házassága első éve a sógornője házában, hét gyermekének születése, a javasasszonykodás, bábáskodás s a rengeteg egyéb munka, hogy saját háza lehessen, végül fiai idegenbe szakadása mellett leányai férjhez adása, valamilyen hozomány összekaparása felemészti minden erejét, a sok keserűség eszét veszi a szerencsétlen asszonynak, s szinte öntudatlanul megfojtja a kis csecsemőt. Ettől kezdve sodródik a tragikus vég felé: úgy érzi, minél több leányt „segít át” a másvilágra, annál több jót tesz környezetének. Gyanús viselkedése lassan ráébreszti az embereket és a csendőröket az igazságra, üldözni kezdik, a tébolyodott asszony kétségbeesve menekül valamiféle feloldozás felé, s végül a tengerben leli halálát.

Mutass kevesebbet