A hadarás

ti megjelenése óta új közlés nem látott napvilágot. A bevezető elméleti rész a logopédiai szemlélet formálását, a terápia megalapozását célozza. A beszédzavar organikus, genetikai eredetét, a patológiai kutatási eredmények egyértelműen alátámasztják. Tünetei szerteágazóak. Leírásuk a kötelezően megjelenőket (pszichés jellemzők, a beszéd jellegzetességei és egyéb tünetek) veszi alapul, amit a fakultatívak különböző, sokszínű típusok széles skálájává alakítanak. A beszédzavar két leglényegesebb ismertetőjegye a figyelmetlenség és a Seeman által leírt ún. ,,ösztökélési zavar", amelyek a hadaró minden tevékenységét, teljesítményét befolyásolják. A hadarás vizsgálata, egységes eljárás hiányában, az okok felderítésére és a tünetek feltérképezésére szorítkozik foniáter, neurológus, pszichológus, nyelvész és lo-gopédus együttműködésével. A terápiai rész az életkort figyelembe véve széles körű, a megelőzéstől a felnőttkori módszerek különböző változatáig terjed. A megelőzés, a korai kezelés az óvodáskorban csírájában már meglévő tünetek felszámolását teszi lehetővé, illetve az újak fellépését előzheti meg sokoldalú készségfejlesztéssel. Óvodáskorú hadaró-dadogó kezelésére is lehetőséget kínál a kötet (tervezetek), egyrészt a kevert esetek gyakorisága, másrészt a dadogás létrejöttével való szoros kapcsolata miatt (Weiss). A terápia alapvető feladata a személyiség formálása, mivel ez a beszéd és egyéb tünetek rendezését is döntően befolyásolja. A tünetek változékonysága egyéni kezelési terv felállítását, átgondolását kívánja meg. Reméljük, hogy ez a szerény monográfia hozzájárulhat a hadarók jobb megértéséhez és ennek következtében a leghatékonyabb kezelési módszer kiválasztásához. Reméljük továbbá, hogy a logopédushallgatók figyelmét is sikerül felhívni a téma időszerűségére, jelentőségére.

Mutass kevesebbet