A hagyomány jövője

„A csökkentett élettempónak ezekben a hónapjaiban erősödött meg bennem a spirituális egzisztencia személyemre kiszabható minimumának az a koncepciója, amely már egy-két évvel korábban, a kiút nélkülinek látszó túlterhelés nyomása alatt is felmerült. Arra gondoltam, hogy meg kellene határozni az alapvető forrásoknak, nagy tekintélyű dokumentumoknak azt a legszűkebb listáját, amely még jól áttekinthető volument ad, de azért már reprezentálja a teljességet. Szabó Lajos radikális hangsúlyú értékelése miatt ebben feltétlenül szerepelnie kellett a János-evangéliumnak; ennek hellén pandanjaként hozzászerveződött Platón Phaidónja; ifjúkori emlékek, s ezek egy megrázó új keletű visszaidézése miatt beépült a Tao-te-king; végül, 1970-71 telén Indiában szerzett tapasztalataim alapján a hinduizmusból belekerült a Bhagavad-gíta. Bármekkora legyen is az intézeti egzisztenciával járó elnyomorodásom, és bármekkora legyen is az a biológiai elesettség, amely egyre jobban nyirbálja a lehetőségeimet, gondolkodásom tengelyébe mindig belehelyezhetem azt a breviáriumot, amit ez a négy szent írás jelent, s a legsivárabb vagy a legszorongóbb nap végén is találhatok 10 percet, amelyben ebből a breviáriumból olvasva magam elé idézhetem, hogy mit jelent embernek lenni. Nagy örömömre szolgált, hogy kérésemre egy Angliában élő barátom megküldötte e négy mű angol kiadásának egy-egy példányát, ezeket egybeköttettem, címként pedig ráírattam: Breviary of traditions, a hagyomány breviáriuma. Ez a könyv valóban olyan funkciót kezdett el betölteni az életemben, mint a katolikus papok breviáriuma, s ezt a gyakorlatot végtelenül megnyugtatónak találtam. Lehet, hogy életem művét nem tudom megírni soha, ez a breviárium azonban mindig dokumentálhatja magamnak is, másoknak is, hogy ki vagyok."

Mutass kevesebbet