A hal és a háló

A hal és a háló nemcsak egy írói pálya jelentős állomása, hanem egy egész írói nemzedék - a Nyugat úgynevezett harmadik nemzedéke - kísérletezéseinek lezárása is. A regény főszereplője, a végig egyes szám első személyben beszélő tanár, akinek a helyi színtársulat bonvivánjához fűződő furcsa barátságából bontakozik ki a regény fő mondanivalója. A tanár félelmetes, démonikus figurának ismeri meg a színészt, aki talán még arra is képes, hogy megváltoztassa a valóság törvényszerűségeit, és új dimenziókat teremtsen a meglévők helyett. Később azonban rá kell ébrednie, hogy kettőjük közül mégis ő az erősebb, mert a valóság talaján áll. E szinte jelképessé növesztett kapcsolat mellet az írónak alkalma van arra is, hogy hiteles képet fessen a kisvárosról, remek alakokat vonultasson fel - e környezet jellegzetes bábfiguráit, s közben izgalmasan, fordulatosan bonyolítsa a cselekményt. S ahogy végül a kisvárosi tanár szinte menekülve kiszalad a környezetéből, hogy új életet kezdjen, miközben összegyűlt már az eljegyzését ünnaplő közönség, az már annak finom ironikus jelzése, hogy a történelem is fordul, s akarva-akaratlanul új lehetőségek elé állítja az embert. (A regény 1945-ben jelent meg először, Nappalok és éjszakák címmel.)

Mutass kevesebbet