A haladás hitele (dedikált)

Az egykori szocialista országokban a második világháború utáni években született és a felnőtté, értelmiségivé válásban az 1968. év eseményei által meghatározóan befolyásolt nemzedék tagjai (akik közé e könyv szerzője is tartozik) számára igen egyszerűnek látszott a gyakran feltett kérdés: Van-e előre? A pártközpontban serénykedő reformer, a szép kilátású könyvtári olvasóteremben a jövőt tervező „ellenzéki" az akadémiai kutatóintézet folyosóján tiltva tűrt szamizdatot terjesztő, az esti Rakpart klubi rendezvényre készülő segédmunkatárs vitában álltak egymással, de nem voltak tanácstalanok. Tudni hitték, hogy az adott társadalmi-gazdasági rendszernél van érdemben jobb modell, van előre vezető út, csak meg kell találni. A rendszerváltás forgatagában zajló politikai és történeti-politikai viták sem vonták kétségbe a haladás fogalmát, akkor sem, hogyha annak tartalmát a konzervativizmus megújításában, elfelejtett vagy a kollektív emlékezetből erőszakkal kitörlésre ítélt események, személyiségek újrafelidézésében látták. Az azóta eltelt két évtized tapasztalatai nem igazolták ezeket a várakozásokat, s sokan sokféle irányból keresték, keresik a kudarcok magyarázatait. E kötet tanulmányai ebben a légkörben születtek, közvetve-közvetlenül a „haladás hitelét" kutatják, különös tekintettel a magukat a „progresszió" letéteményeseinek tartó személyiségekre, irányzatokra és e személyiségek, irányzatok befolyásos kritikusaira. Az elemzések leggyakrabban használt fogalmai a bűnbak és a bűnbakkeresés.

Mutass kevesebbet