A halál Édes illata

„Csupán szeretném megfogni a kezedet, hátha szükséged van rá... Ha jólesik, gyere velem! Hogy miről mesélek majd? Arról, hogy van odaát, vannak csodálatos átlépések és csodálatos gyógyulások, vannak jelek, egyértelmű és kevésbé egyértelmű üzenetek, vannak földre szállt angyalok és vannak égbe szállt lelkek, hogy van a halálnak illata, és hogy soha nem vagy egyedül. Mesélek arról is, hogy lehet tévedni, de ha szeretetből cselekszel, nem tudsz elrontani semmit, hogy mindennek a kulcsa a bátorság, hogy az élet legnehezebb pillanatai a legcsodálatosabbak lehetnek és hogy a helyzetek túlélése helyett lehet - és érdemes is - megélni az eseményeket! Nos, hogy érzed? Indulhatunk? " // Az ​lehettem, aki először olvasta e könyv kéziratát, melynek oldalain átívelő tanulságsorozat súlyát az adja, hogy a szerző egy olyan témát önt szavakba, ami a világon mindenkit érint. Ez az írás az elmúlásról, az elválásról szól, ami azt jelenti, hogy az egyik percben még mondhatsz, adhatsz, a szívedet kiteheted, a következőben pedig már késő. A távozó lelkek csak azt vihetik magukkal, ami itt a földön megtörténik velük, mi csomagoljuk nekik az útravalót, úgy, ahogyan ők is tették egész életükben. Az elmulasztott cselekedetek, a meg nem hozott döntések súlyát cipelni a még hátralévő időnkön keresztül pedig több, mint fáradságos. Adott korokban és civilizációkban élt vagy élők kivételével az emberek félik a halált. Félnek a biztostól, félnek a bizonytalantól. Talán éppen ezért, a halál ismeretlen mivoltából adódóan, bekövetkezésének körülményei bevalljuk, nem valljuk mindenkit foglalkoztatnak, némelyeket tudatosan, a kor előrehaladtával egyre erősebben, másokat tudat alatt. Mert az utunk Egy. Ez a könyv nem szabadidő kitöltést, vagy unaloműzést, hanem a lélek megnyugtatását hivatott szolgálni. S mindezt nem legendák és fikciók mentén teszi, hanem személyes tapasztalatot ad át a legmélyebb érzésektől vezérelve. Beavat egy példaértékű anya-lánya kapcsolat elválásának időszakába, olyan érzékletesen kifejezve a történteket, ahogyan azokat leírni csak lehetséges. A halál sokkal többet érdemel, mint amennyi említést teszünk róla. Itt nem a rádió- és TV-csatornák véres híreire gondolok, hanem arra, ahogyan az elmúlás személyes életünkben megtörténik, arra, amikor valaki lelke a szemünk láttára lép át a másik világba, vagy arra, hogyan, milyen formában juthatnak el hozzánk szeretteink üzenetei odaátról. A könyv egyedülálló módon próbál segíteni a félelemmel, bizonytalansággal való küzdelmünkben, azzal, miként Sziebig Tímea a legbensőbb tapasztalásait osztja meg az olvasóval, úgy ahogyan eddig mások még nem tették. Igyekszik jó sejteket ültetni a lelkek mélyére megnyugtatásul a tekintetben, hogy az elmúlás nem a világvége. Sokan lesznek, akik akkor döbbennek majd rá, amikor valamilyen módon kezükbe kerül ez a könyv, hogy tudat alatt már régen vártak rá. A leírtak értékét, hitelességét azoknak a családtagoknak, barátoknak, és a könyvben megnyilvánuló többi segítő embernek az eseményekkel kapcsolatos leírása növeli, amelyek alkalmat adnak az olvasónak arra, hogy ne kizárólag Tímea által elmondottak, hanem más hozzátartozók szemszögéből is láthassák, átélhessék a könyvben olvasható rendkívül nehéz, ugyanakkor csodálatos időszakot.

Mutass kevesebbet