A halál és az iránytű

A "Körkörös romok" hőse "meg akar álmodni egy embert: a legapróbb részletességgel megálmodni és átvinni a valóságba". "A babilóniai sorsjáték" világában minden csak "végtelen hazárdjáték". A "Pierre Ménard, a Don Quijote szerzőjé"-nek író főhőse élete fő feladatának tartja, hogy egy másik nyelven megírja, újjáteremtse Cervantes művét, ám gondoskodik róla, hogy munkájából semmi se maradjon fenn az utókornak. A "Bábeli könyvtár" kozmikus víziójában a világegyetem szíve a Könyvtár, melyben minden lehetséges könyv megtalálható - de vajon az esztelenség az úr benne (s az ésszerűség csodálatos kivétel), vagy e végtelen szövegsokaság nem tartalmaz egyetlen abszolút ostobaságot sem? A "Tlön, Uqbar, Orbius Tertius"-ban megismerhetünk egy bolygót, melynek lakói született idealisták, s azt gondolják, hogy "a metafizika a fantasztikus irodalom egyik ágazata". És így tovább: Borges korai elbeszélései mindannyiszor leleményes ötletre épülnek (mert "az irodalommal járó sokféle gyönyör közül - írja egyik művében - a leleményesség a legmagasabb rendű"), s az olvasó így mindig új és meghökkentő nézőpontból szembesülhet a létezés olyan nagy kérdéseivel, mint a valóság mibenléte és álomszerűsége, a véletlen szerepe az életben és a világegyetemben, a megismerés és a gondolkodás célja és működése... s mindezen bölcseleti problémák mögött: az emberi lélek rejtelme s az emberi szív dobogásának ritmusa.

Mutass kevesebbet