A halál kilovagolt Perzsiából (dedikált)

Hajnóczy Péter. A halál kilovagolt Perzsiából. Regény. Budapest, 1979. Szépirodalmi Könyvkiadó. 130 + [2] p. Ungvári Tamásnak dedikált példány!!! Hajnóczy Péter /szül. Hasznos Ödön/ (Porcsalma, 1942. augusztus 10. – Budapest, 1981. augusztus 7.) magyar író. Esti tagozaton végezte el a gimnáziumot, majd alkalmi munkákból élt. Első elbeszélései A fűtő címmel 1975-ben jelentek meg. Ezt követően az írásaiból élt. A "Mozgó Világ" c. folyóirat munkatársa. Sajátos stílusa és rövid életpályája ellenére jelentős életművet hagyott hátra. Az új prózaíró nemzedék jellegzetes képviselője. Kezdeti kísérletező műveiben a filmtechnikát alkalmazó novellái után talált rá saját írói világára. A Márai-novellák, s legfőképp A halál kilovagolt Perzsiából hősének belső beszéde az író helyzetelemzése, melyben a hős, kívülről nézve önmagát, elemző tárgyilagossággal rögzíti az alkoholfüggőség, a szenvedély és a szenvedés különböző fázisait. Az író az idézetek, az idegen szövegek gyakori beépítése a filmes vágások és a montázstechnika révén a nyolcvanas évek új prózai törekvéseinek lett az előfutára. Műveiben megjelenik végletes precizitása, a sajátosan leíró epikus magatartás felvállalása és az élethelyzetek végletes megélése jellemzi írói művészetét. Prózáiban az egyén szabadságának igénye fogalmazódik meg. Az allegóriát is felhasználó kisregényei (A fűtő, A véradó) is az igazságnak és a szabadságnak ezt a felfogását hirdetik. Prózáit az álom és az ébrenlét, a vízió és a realitás kettőssége uralja. Kései novelláiban, kisregényeiben (pl."Jézus menyasszonya") az abszurd látomásos világ uralkodik. Szociográfiai munkája (Az elkülönítő, 1975) a hatalom tiltakozását váltotta ki. Sajátos hangulatú drámákat is (A herceg, Dinamit) írt. Élete végéig foglalkoztatta a film, de terveit a korai halál keresztül húzta. Hajnóczy Péter új kisregényében összeolvasztotta két novellás kötetének néhány jellegzetes motívumát, nagyobb epikai forma komponálására használva fel írói tapasztalatát. A kisregényben is megjelenik a novelláról novellára vándorló, jóhiszemű, szorongásos fiatalember, aki makacsul kísérletezik a társadalomba való beilleszkedéssel, de őszintesége, természetessége, szuverén lénye megbotránkozást, furcsállkodást, nemegyszer gyanakvó elutasítást vált ki. Megjelenik a szabadság groteszk szimbóluma: az ital, megjelenik a keserves fizikai munka és a strand, amely itt is az életöröm, az idill helyszíne. Két időben játszódik a regény; múlt és jelen összehangzásának váltóin fordul át egyik időből a másikba a történet. A jelen: egy fiatal író küzdelme saját gyengeségével, az önmaga elől való menekülés vágyával. A múlt: kora fiatalsága, amikor még szabad és bátor volt, éppen csak meglegyintette az elgyávító tapasztalat. Szabad és bátor volt, annak ellenére, hogy szorongva alávetette magát egy lány akaratának, és lesújtotta a köztük lévő társadalmi különbség. Valószínűtlennek látszott ugyan, hogy sikerülhet életkísérlete, melynek során nem iskolai és egyetemi évfolyamok lépcsőin kapaszkodik a célja felé, hanem szabálytalanul, nagy kerülővel, vállalva szabálytalan természetét, de csírájában benne volt a lehetőség: a sikeré, igaz, hogy egyszersmind az önrombolásé is. A két idősík párhuzamos haladása egy sors felnövekvését kíséri: a jó és a rossz lehetőség útját a fiatalember életében. Illusztrált kiadói egészvászon kötés, illusztrált kiadói védőborítóban.

Mutass kevesebbet