A halász fiai

Részlet a könyvből: "Úszott a tóban a Hold. A halász leeresztette a lába mellé a hálót, és nem tett egy lépést sem a víz felé, nehogy megzavarja, csak állt a sötétben, és a szeme belekáprázott a Hold aranyába. Három hete nem fogott halat, arra gondolt, hgoy azért menekülnek el a tóból a halak, mert a Hold ide jár fürdeni. Mehet megint haza, üres tarisznyával. Mit szól majd a felesége meg a kutyája, mert mása nem volt senkije, búsult is emiatt, hogy nem lesz majd, akinek a hálóját átadja, aki gondját viselné öregségében. Nem lesz mit enni sem; fölvette a hálóját a vállára, és indult volna haza, de egy hang megszólította: - Hát te miért búsulsz? - Hogyne búsulnék, amikor egész nap húzom-vonom a hálómat, dobálom jobbra, dobálom balra, mindig üresen húzom ki. A feleségem meg a kutyám várnak a kapuban, messziről meglátják, hogy megint nem fogtam semmit. Hiába fáradok estétől reggelig, nem kerül semmi az asztalra. A fűzfák közül egy öregember lépett elő, a Hold megvilágította az arcát, egészen összenőtt, bozontos, ősz szemöldöke volt. Sokkal barátságosabbnak tűnt a hangja, amikor újra megszólalt: - Dolgozz csak tovább, ne légy türelmetlen!

Mutass kevesebbet