A hárfa és az árnyék

Amikor 1937-ben a Luxemburgi Rádió számára átdolgoztam Paul Claudel Kolumbuszáról írott könyvét, sokat bosszankodtam a szerző hagiográfushoz méltó igyekezetén, amely arra irányult, hogy emberfölötti erényekkel ruházza fel Amerika felfedezőjét. Később kezembe került Léon Bloy egyik könyve, amelyben a nagy katolikus író nem kevesebbet követel, mint hogy avassák szentté Kolumbuszt, akit egyenesen Mózessel és Szent Péterrel hasonlít össze. Annyi bizonyos, hogy a múlt században két pápa – IX. Pius és XIII. Leo – nyolcszázötven püspök támogatásával három ízben javasolta a Szent Szertartások Gyülekezetének Kolumbusz Kristóf boldoggá avatását, amelyet azonban alapos vizsgálat után elutasítottak. Ez a kis könyv nem más, mint zenei értelemben vett variáció egy nagy és továbbra is titokzatos témára… És Arisztotelészt tartva maga elé pajzsul, hadd mondja a szerző, hogy a költőnek (avagy regényírónak) nem az a dolga, hogy azt mondja el, ami történt, hanem ahogy történt, vagy ahogy történhetett volna. Alejo Carpentier

Mutass kevesebbet