A Harmadik Birodalom hatalmon

Hogyanállítottak a nácik könyörtelenül céljaik szolgálatába egy egész népet A Harmadik Birodalommal foglalkozó trilógiájának első kötete, A Harmadik Birodalom születése, 2012-ben jelent meg magyarul. A második kötet, A Harmadik Birodalom hatalmon, a hitleri diktatúra időszakát (1933–1939) tekinti át. A harmadik – Antony Beevor szavaival „történészi remekmű” – a második világháborús éveket (1939–1945) öleli fel. A nagyszabású történeti munka, melyet az olvasók és a szakma is kimagasló elismeréssel fogadott, eddig 16 nyelven jelent meg. A Harmadik Birodalom katasztrofális korszakának lenyűgöző bemutatása. Imponáló, éles szemű, empatikus.Impozáns trilógiájának második részében a cambridge-i történész Hitler uralmának azt a hat évét mutatja be, mely 1933-tól, a hatalomra kerüléstől 1939-ig, a második világháború kitöréséig tartott. A politikai, gazdasági és művészeti élet riasztó változásaitól kezdve az oktatáson és az egyházak helyzetén át minden részletet kimerítően elemez: a tények és adatok sorjázását a korszak jelentős német személyiségeinek, emigránsoknak és hétköznapi embereknek, például egy hamburgi tanárnőnek a személyes feljegyzéseiből, naplóiból vett idézetek hozzák emberközelbe. Egy olyan állam képe rajzolódik ki előttünk, amely a hétköznapi élet minden területére erőszakosan rátelepedett, és azt saját céljainak megfelelően alakította át. Evans megmutatja, hogy a nácizmus hatékonyságának kulcsa pontosan a rendszer irracionalitásában és önkényességében rejlik: a gondolkodó elme sehol nem talál fogódzót. A panoramikus képet adó mű döbbenetes erővel mutatja be, hogyan vált az egész lakosság egy gyűlölet emésztette, megszállottan a háborúra készülő diktatúra rabjává. Evans remekül érzékelteti, hogyan tüzelte fel a Führer a németek büszkeségét, miközben katasztrófába vezette őket. A cambridge-i történész trilógiája méltán sorolható az angol nyelven született történeti alapművek közé. A feljelentéstől való félelem egyre inkább elnémította a szabad kocsmai beszélgetést. Az a tudat, hogy a feljelentéshez elég egyetlen, nyilvános helyen elhangzott óvatlan szó vagy mondat, általános félelmet és szorongást keltett a lakosságban. „Mindenki remeg a félelemtől – írta Victor Klemperer zsidó származású professzor a naplójába 1933. augusztus 19-én. – Már nem biztonságos sem a levél, sem a telefonbeszélgetés, sem az utcai társalgás. Mindenki fél, hogy a mellette álló személy besúgó lehet.” Nem is az számított, hogy tényleg mindenütt voltak-ebesúgók, hanem hogy így hitték. Svájcban egy náci fejes megkérdezi, mi az a középület ott. „Az a tengerészeti minisztériumunk”, feleli a svájci. A náci kineveti: „Maguknak két-három hajójuk van, minek ahhoz tengerészeti minisztérium?” Mire a svájci: „Miért, maguknak Németországban mi szükségük van igazságügy-minisztériumra?” Richard J. Evans (1947) neves brit történész, szakterülete Németország modern kori történelme. 1998-tól 2010-ig legújabb kori történelmet oktatott a cambridge-i egyetemen, ahol 2008-ban a modern kori történelem Regius („királyi”) professzorává nevezték ki. Az 1724-ben alapított rangos címet többek között a Yale, a Harvard, az oxfordi és a londoni egyetem neves professzoraiból álló bírálóbizottság javaslatára a mindenkori uralkodó adományozza. 2000-ben Evans– a védelem oldalán – történész tanúként kulcsfontosságú szerepet játszott David Irvingnek a Deborah Lipstadt és kiadója ellen indított rágalmazási perében.

Mutass kevesebbet