A hasonmás és más történetek

A groteszk, az abszurd sajátos eszközeivel torzító tükröt tart elénk a szerző - egy-egy szituáció, komoly gondolat fejtetőre állításával, végletekig feszítésével megmutatja a dolgok fonákját, a világ bonyolult szövedékét. Jóllehet e hosszabb-rövidebb történetek a szocializmus idején íródtak, mit sem veszítettek aktualitásukból: a jellemtelenség, a korrupció, a szervilizmus, a harácsolás, a közöny, az ostobaság, a hazudozás, az embertelenség politikai rendszertől, társadalmi berendezkedéstől függetlenül undorító jelenségek - s szomorúan kell megállapítanunk, hogy a helyzet nemigen javul. "... friss és üde voltam, mintha jól kialudtam volna magamat. Az élvezet, amit az alkoholmámornak és önnön becstelenségemnek köszönhettem, s amiért a vezeklés terhét kellett volna viselnem, elevenen és csábítóan élt emlékezetemben, s nem sújtott semmiféle büntetés. Az árva miatt sem éreztem semmiféle lelkifurdalást. Meg kell vallanom, hogy nem szívesen becstelenítettem meg, ugyanis ismerem magamat, és tudom, hogy soha nem menekülhetek mardosó bűntudatom elől. Most azonban nemcsak hogy nem éreztem belső nyugtalanságot, sem undort vagy kellemetlen szájízt, hanem épp ellenkezőleg: alighogy kinyitottam a szemem, máris vidámon, tettre készen néztem körül; hol egy újabb árva, akit megbecsteleníthetnék?"

Mutass kevesebbet