A hattyú feltalálásának éve

„Európa azon szeglete, ahol a regény írója, az Albániából Romániába költözött Ardian-Christian Kuciuk él és dolgozik, teli van mitikus félelmekkel és lelkeket sanyargató rettegésekkel. Közhely volna azt mondani, hogy ez egy igazi balkáni történet (nevezzük csak meg bátran Európa azon szögletét, Ardian-Christian Kuciuk is megteszi). Közhely, de mint annyi más, a közhely is tartalmaz igazságokat. Amíg Kuciuk regényét olvassuk, egy – nyaranta az eszméletlenségig fölforrósodott – várost látunk magunk előtt a sűrű erdőkkel borított hegyek között, melynek utcáit, amikor leszáll az éj, és az égbe vágyó szenvedéllyel egymás testének esnek a szeretők, árnyak lepik el, és ahol a napokat és az éveket egybemossa a lomhaságában is könyörtelen idő. Egyenruhákat is látunk valamint katonákat, és a Párt figyelő szemeit. Ám Kuciuk jóval többet ad egy balkáni történetnél nekünk: az emberek lelkére, félelmére mutat, és a buján egymásba fonódó mondatai mögött jól hallhatóan nevet. Mert aki bátor, az tudja, hogy míg ember él ezen a sárgolyón, félni mindig fogunk” – írja Benedek Szabolcs a kötet utószavában.

Mutass kevesebbet