Úgy tűnik, hogy a JavaScript le van tiltva, vagy nem támogatja a böngésző. Sajnáljuk, de az oldal néhány funkciójának működéséhez, többek között a rendeléshez engedélyeznie kell a JavaScript futtatását böngészőjében. Köszönjük!

A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika / A regény elmélete

A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika / A regény elmélete - Lukács György - Régikönyvek
A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika / A regény elmélete - Régikönyvek A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika / A regény elmélete - Régikönyvek A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika / A regény elmélete - Régikönyvek
(0 vélemény)

"1911-1912 telén Firenzében merült fel bennem egy önálló rendszeres esztétika első terve. 1912-1914-ben Heidelbergben fogtam hozzá a kidolgozásához..." - írta Lukács György 1963-ban Az esztétikum sajátossága előszavában. S néhány év múlva előkerült a befejezetlenül maradt ijfúkori mű több fejezete. Az idős Lukács, aki minden életenergiáját A társadalmi lét ontológiájáról szóló műve megírására fordította, nem foglalkozott e rég meghaladott korszak váratlanul feltámadt dokumentumával. Az impozáns mű, amit most magyar fordításban kap kézhez az olvasó, 1912 és 1918 között íródott Heidelberg inspiráló szellemi közegében, Max Weber, Ernst Bloch tanácsai nyomán formálódva. Alapvető célkitűzése, hogy a művészet létezésére keressen magyarázatot, félretolva minden olyan álmegoldást, mely a szép általános fogalmából vagy az alkotó pszichológiájából akarja levezetni a művet. "Meg kell próbálnunk, hogy úgy pillantsuk meg a művészetet, ahogy magától értetődőnek látszó valószínűtlenségében kiemelkedik közvetlenül a mindennapi élményvalóságból..." - írja Lukács bevezető fejtegetéseiben, s a továbbiakban alkotó, műalkotás, befogadó viszonylatrendszerében elemzi a művészet mibenlétét és egyedülálló funkcióját az emberi világban. Írása választ keres a nagy paradoxonra: miként lehetséges, hogy a műalkotás történeti fogantatású, és mégis időtlen hatása van? 1914-ben Lukács félbehagyva esztétikai művének írását, hozzálátott egy Dosztojevszkijról szóló könyv kidolgozásához, mely - ahogy ez idő tájt egyik levelében írta - "tartalmazni fogja történetfilozófiám és etikám nagy részét". A tervezett műből csak az első fejezet készült el, mely az eposzt és a regényt mint a nagyepika két obejktivációját elemzi, a formáló elveket történetfilozófiai adottságaikból vezetvén le. A tanulmány egy év múlva folyóiratban, 1920-ban pedig könyvformában ismegjelent Die Theorie des Romans címmel. "Az első szellemtörténeti mű, amely a hegeli filozófia eredményeit konkrét esztétikai problémákra alkalmazza" - mondta róla megjelenése idején Max Dvonak, elismerő olvasói közé tartozott Max Weber és Thomas Manna, nagy hatást gyakorolt a húszas évek expresszionista nemzedékére. Legszigorúbb kritikusa, a marxista Lukács írta róla az 1963-as német kiadás bevezetőjében: "A regény elmélete nem megóvó, hanem robbantó jellegű mű. Persze a lehető legnaivabb és teljességgel megalapozatlan utópizmus alapján, abban a reményben, hogy a kapitalizmus széthullásból, a tőkés renddel azonosított élettelen és életellenes gazdasági-társadalmi kategóriák széthullásából természetes, emberhez méltó élet sarjadhat. Hogy a könyv Tolsztoj elemzésével éri el csúcspontját, hogy a kitekintés: Dosztojevszkij, »aki már nem regényeket írt«, mindez világosan mutatja, hogy itt nem egy új irodalmi forma, hanem kimondottan »egy új világ« várásáról van szó." 1919 történelmi eseményei, Lukács életének nagy fordulata a marxista filozófia és vele együtt a gyakorlati politika felé több mint egy évtizedre levette a napirendről az esztétikai kérdéseket. Lukács a harmincas években tér vissza ehhez a területhez, s a marxista esztétikai megteremtéséért folytatott küzdelemben, a realizmus-elmélet kidolgozása során is elsősorban a regény műfaji problémái foglalkoztatják. S csaknem fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy hozzálásson ifjúkori terve megvalósításához, egy rendszeres - most már marxista alapokon nyugvó - esztétika megírásához. A realizmus problémái, A történelmi regény vagy - és elsősorban - Az esztétikum sajátossága fényében különlegesen érdekes élményt jelenthet az olvasónak az alapvető különbségek mellett felfedezhető rokon vonások, érintkezések okán is e két nagy jelentőségű mű: A heidelburgi művészetfilozófia és esztétika és A regény elmélete.

Sorozatcím:
Lukács György összes művei
Fordítók:
Tandori Dezső
Kiadó:
Magvető Kiadó
Kiadás éve:
1975
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Pécsi Szikra Nyomda
ISBN:
9632702026
Kötés típusa:
egészvászon, kiadói borítóban
Terjedelem:
592 oldal
Nyelv:
magyar
Méret:
Szélesség: 14.00cm, Magasság: 20.00cm
Súly:
0.50kg
Kategória:
HEIDELBERGI ESZTÉTIKA

I. Művészetfilozófiai rész 13
A művészet mint „kifejezés" és az élményvalóság köz-
lésformái 13
Az alkotói és a befogadói magatartás fenomenológiai
vázlata 49
A műalkotás történetisége és időtlensége r 62
II. Esztétikai rész 247
Az esztétikai tételezés lényege 249
A szubjektum—objektum viszony az esztétikában 333
A szépségeszme transzcendentális dialektikája 377
A szépség logikai-metafizikai eszméje 379
A spekulatív-fejlődésfilozófiai szépségeszme 413
Jegyzetek 469

A REGÉNY ELMÉLETE

Előszó (1962) 479
I. A nagyepika formái az egész kultúra zártságával vagy
problematikájával összefüggésben 491
1. Zárt kultúrák 493
A görögség szerkezete. — Történetfilozófiai fejlődés-
menete. — A kereszténység
2. A formák történetfilozófiájának problémája 302
Általános elvek. — A tragédia. — Az epikus formák


3. Az epopeia és a regény 5 z 5 nyei a regényforma szempontjából. — Tolsztoj kettős
A vers és a próza mint kifejezőeszköz. — Adott és fel- helyzete az epikus formák történetfilozófiájában: Ki-
adott teljesség. — Az objektív képződmények világa. tekintés Dosztojevszkijre.
— A hőstípus
4• A regény belső formája 526
Elvont alapvonása és az ebből eredő veszélyek. — Lé-
nyegének folyamatszerűsége. — Az irónia mint forma-
elv. — A regény világának kontingens szerkezete és az
életrajzi forma. — A regény világának ábrázolhatósága
és ábrázolásának eszközei. — A regény belső terjedelme
5. A regény történetfilozófiai meghatározottsága és je-
lentése 5 37
A regény érzülete. — A démonikus. — A regény törté-
netfilozófiai helye. — Az irónia mint misztika
//. Kísérlet a regényforma tipológiájára 545
I. Az elvont idealizmus 347
A két főtípus. — Don Quijote. — Viszonya a lovagi
epikához. — A Don Quijote öröksége: a) az elvont
idealizmus,tragédiája, b) a modern humorisztikus re-
gény és problematikája. Balzac. — Pontoppidan. Sze-
rencsés Péter-e
2. A dezillúziós romantika 56o
A dezillúziós romantika problémája és ennek jelentő-
sége a regényforma szempontjából. — Jacobsen és Gon-
csarov megoldási kísérletei. — Az Érzelmek iskolája és
az idő problematikája a regényben. — Visszapillantás
az elvont idealizmus regényének időproblémájára
3. Wilhelm Meister tanulóévei mint a szintézis kísérlete 576
A probléma. — A társadalmi közösség eszméje és ábrá-
zolásának forMái. — A nevelésregény világa és a való-
ság romantizálása. — Novalis. — Goethe megoldási kí-
sérlete és a regény epopeiává transzcendálódása
4. Tolsztoj és az élet társadalmi formáinak meghaladása 5 86
Megformált polémia a konvenció ellen. — Tolsztoj ter-
mészetfogalma és ennek problematikus következmé-

Lukács György

Lukács György  további könyvei

Az Ön ajánlója

Még nincs vélemény a könyvről, legyen Ön az első aki véleményt ír róla...