A heroikus ego lebontása

Sturcz János könyve a művész testének jelentésváltozásait, a magyarországi testművészet paradigmaváltását, a posztmodern test-kép hazai kialakulását, recepcióját követi nyomon. A kilencvenes évek magyar művészetében a művész testének korábbi, romantikus, öndestruktív és heroikus felfogásával szemben egy játékosabb, szerepeit szabadon váltogató, nyitott identitást mutató testkép jelent meg. A szerző olyan jelenségek vizsgálatára koncentrál, amelyek ugyan párhuzamot mutatnak a nemzetközi művészeti élet fejleményeivel, de a hazai közegben új jelentéseket hordoznak. Minthogy a művek jelentős része a kilencvenes évek második feléből való, összefoglaló elemzésükre most első ízben kerül sor. Párhuzamosan előbukkantak olyan korábbi alkotások is, amelyek vagy elfelejtődtek, vagy ha ismertek is voltak, az avantgárd és modernista/formalista szemléletű művészettörténet-írásban marginalizálódtak, de a kitágított nézőpont által új megvilágítást nyertek. A gazdagon illusztrált kötet amerikai és európai párhuzamok segítségével tárgyalja a hazai műveket, s a nemzetközi szakirodalomban használt testkategóriák (például festő, gesztikuláló, rituális, lázadó, identitást hordozó, hiányzó, töredékes, protézissel kiegészített testek) mentén csoportosítja és értelmezi a hazai képzőművészet legfrissebb produktumait.

Mutass kevesebbet