A Hét (1900-1907)

"A polgári irodalom történetében talán az első dátum 1890. A Hét megjelenése. A Hét képes szépirodalmi hetilap volt, szerkesztője Kiss József, középszerű, epigon költő, de olyan szerkesztői tehetség, akit csak az egy Osvát Ernő múlt felül. Lapja rövidesen orgánuma lett mindazoknak, akikben az új polgári szellem irodalmi formát öltött, de hordozta a régebbi nemzedékek kritikusabb elméit is... A Hét-nek ezek a régi évfolyamai a kellemesebb olvasmányok közé tartoznak. Nívóban, irodalmi kultúrában és tájékozottságban semmivel sem álltak a Nyugat első évjáratai mögött... A lótuszevők békessége még ott dereng A Hét fölött, de azért nem hiányzik belőle, okkal-móddal, a társadalmi kritika hangja sem. A közélet frázisos szónokiassága ellen ők küzdenek először programszerűen, és talán ők az elsők, akik ráeszmélnek, hogy a magyarság sorsa egészen máshol dől el. A hang még kedélyes, nyájaskodó, megfelel az illusztráció családias szellemének... de íróember írja minden mondatát." (Szerb Antal) Az írói tehetség fémjelzi az Innen-onnan "pletykarovat" olykor pikáns, de mindig meglepően széles horizontot nyitó kis történeteit, a társadalmi, a művészeti és az irodalmi életet frissiben nyomon követhető, szellemes publicisztikát, az üdítően ötletgazdag esszéket csakúgy, mint az az impozáns novellatermést, amely egyúttal a századvég-századforduló megújuló magyar elbeszélésirodalmának legjava is. A Hét-nek kezdetben Jókai és Mikszáth is munkatársa, de a lap alaphangját az új nemzedék adja meg, amelyik körülötte tömörül: Ambrus Zoltán, Heltai Jenő, Ignotus, Kóbor Tamás, Lovik Károly, majd Cholnoky Viktor és mások. Korában a legjelentősebb irodalmi lap, egy ideig Ady Endre is itt közli verseit. Újdonsága, amely a Nyugat úgyszólván egyedülálló szellemi előfutárává avatja, többek között az a törekvés, hogy a kortárs nyugati - főképp a francia - irodalommal és művészettel megismertesse a magyar olvasókat. Nyitottság, fogékonyság és nagyfokú érzékenység a legkülönbözőbb társadalmi, szociális, irodalmi, művészeti problémák iránt, határozott, kritikus, de egymással türelmes állásfoglalások jellemzik. A Hét publicisztikáját, hasábjain a legkülönfélébb nézetek tarka egyvelege találkozik. Kritikai rovatának leginkább Ignotus, a korszerű kritika elővédharcosa adja meg sajátos jelentőségét és színét, de A Hét mégis elsősorban szépirodalmi hetilap, s évfolyamait végigolvasva, azzal szerez igen kellemes meglepetést, hogy irodalmi anyaga egészében egyenletesen magas színvonalú, s bár az ismert csúcsok természetesen kiemelkednek belőle, nem árnyékolják be a kisebb dombokat. Zsurnalisztikai, irodalomtörténeti jelentősége mellett A Hét elsősorban: érdekfeszítő olvasmány. A válogatás éppen ezt az oldalát igyekezett kiemelni, a nagyközönség számára akarta hozzáférhetővé tenni a magyar irodalomnak és publicisztikának ezt a forrongó, megújhodó korszakát, a Nyugat megjelenéséig legfontosabb irodalmi hetilapunk hasábjain.

Mutass kevesebbet