A holtsáv

Nagyon jó kis thriller, izgalmas volt, bár a végén a politikai rész annyira nem kötött le, jobban örültem volna, ha a végső nagy csatában az „ellenfél” nem politikus lett volna. A legizgalmasabb kétségkívül a gyilkosságokban való segédkezése volt (meglehetősen gyorsan rövidre zárta ugye), no meg az apró történetek, hohó és a Cathy! (főleg, mikor azt hányják a főhős szemére, hogy ő Carrie :-D). A cselekmény végig gördülékeny, átélhetjük azt is, milyen megpróbáltatást jelent, ha ennyire kitudódik egy ilyen adottság és szerintem Johnny voltaképpen jól döntött az elején, hogy próbált elhatárolódni mindentől (bár a kötött sálas nőt sajnáltam, hogy nem tudta meg az igazat)… Összességében én most nagyon örültem, hogy nem egy horrort, hanem egy igazi, érdekfeszítő thrillert olvastam a mestertől.

Olyan nehezen hangolódtam rá erre a könyvre… Tudhatnám már, hogy King hosszas bevezetőket ír, nagy kerülőket kanyarít, mire rátalál az emberre a történet lényege. És mint a legtöbb könyvében, itt is a jó, a rossz, a kettő köztti határvonal, önös érdek vagy az önfeláldozás az üdvözítő, mi tesz valakit jóvá vagy gonosszá, a jó csak jó-e vagy van benne rossz is kérdéseket boncolgatja a maga sajátos módján tálalva. És az ember már nem is vár igazán boldog befejezést ahhoz, hogy a történet egy katarzis után lecsengjen. Nem csalódtam ebben a történetben sem.

Izgalmas para kis regény. Tetszett