A Horea vezette 1784. évi parasztfelkelés a források tükrében

Az 1784. évi magyar parasztfelkelés Erdély történetének egyik legjelentősebb mozzanata, s egyben része annak a bonyolult gazdasági, társadalmi és politikai folyamatnak, amely a XVIII. század második felében a közép- és délkelet-európai térségre jellemző. Míg ugyanis a kontinens nyugati felében a polgári átalakulást sürgető erők kerekednek felül, itt virágkorát éli a felvilágosult abszolutizmus. Az ennek szellemében fogant reformok legfontosabbikának feladata volt, hogy az állam érdekében szabályozza a paraszt és földesúr, az állam és paraszt közötti viszonyt, s ezen az úton kilendítse válságos állapotából az idejétmúlt feudális gazdasági rendet. E kísérlet azonban erőteljes megmozdulásokat is előidézett a falu társadalmában, s nem egy országban nagyméretű parasztfelkelések robbantak ki. Jellegénél fogva a Horae vezette felkelés szervesen illeszkedik be ezen mozgalmak sorába. A jozefinizmus légkörében az 1780-as évek elején Erdély-szerte felfokozott antifeudális tevékenység bontakozott ki. A Szigethegység bányavidékein a Habsburg-hatóságok intézkedései, valamint a hűbéri szolgáltatások önkényes súlyosbítása miatt megsokszorozódott terhek a jobbágyság erőeljes tiltakozó mozgalmát indították el. Ez a mozgalom termelte ki a Mócvidék parasztságának vezetőit, élükön Horeával, aki a császári udvarban is többször megfordul sorstársai panaszaival. A felvilágosodás eszmei légkörében kibontakozó mozgalom kialakította a jobbágyság harci ideológiáját és antifeudális programját. E mellett már jelentkeztek a nemzeti törekvések is. A Szigethegység parasztságának harcát kísérő, egész Erdélyre kiterjedő nyugtalanság és rokonszenv-megnyilvánulások jelzik, hogy a Horea vezette felkelést előidéző indítékok az ország egész területén jelen voltak. Róluk tanúskodnak a jelen kötet jórészt most feltárt okmányai, amelyek eszmeileg igen közeli visszhangjai a felkelés gócaiban - Zaránd, Hunyad, Alsó-Fehér, Torda vármegyék területén - zajló eseményeknek.

Mutass kevesebbet