A horkolás

Részlet a könyvből: A horkolás rossz. A horkolás baj. A horkolás nem tréfa. A horkolás ellen azonnal tenni kell valamit, bármikor is észleljük. A horkoló veszélyben van, életminősége romlik, élete rövidebb lesz. A horkolás egyre súlyosbodik és komoly szervi elváltozásokat okoz, melyek következménye halálos betegség. A horkolás önmagában nem az egyén hibája, eredete sokkal inkább egy drámai helyzet. Garatunknak, ennek az alig hüvelykujjnyi szervnek három funkciót is el kell látnia. Egyik szerepében a nyelőcső folytatása, tehát rugalmasnak kell lennie és perisztaltikus mozgásával továbbítania kell a falatot a gyomor felé. Másik szerepében a légcső folytatása, tehát csőként kell viselkednie, a levegőt kell beengednie a tüdőbe. Harmadsorban a beszédben játszik szerepet: rezonálásával hozzájárul a hangképzéshez. Néha tehát úgy kell működnie, mint a porszívók gyűrűs műanyag csövének, máskor pedig úgy, mint a gilisztának belülnézetben. Ha most elképzelünk egy jó vastag gilisztát, aminek a végén csatlakozó van, és ezt a mi képzeletbeli gilisztánkat képzeletben dokkoljuk egy porszívóra, akkor nyilvánvaló, hogy amint bekapcsoljuk a porszívót, a gilisztát azonnal összeszippantja a vákuum. Ugyanezt a hatást tapasztalhatjuk, ha két papírlap között próbálunk átfújni: a sebesen átáramló levegő szívóereje egymáshoz szívja a lapokat. Venturi törvényét használjuk ki a repülésnél is: a gép szárnyának alsó fele egyenes, ott lassabban áramlik a levegő, mint a felső, domború részen. A gyorsabban áramló levegőnek kisebb a nyomása, tehát felfelé szippantja a szárnyat. Az autók porlasztója is a Venturi hatást használja ki: a porlasztó torokban felgyorsuló levegő magával szippantja a benzincseppeket.

Mutass kevesebbet