A húnok története - Attila nagykirály

Szász Béla. A húnok története. Attila nagykirály. Írta Szász Béla. Budapest, 1943. Bartha Miklós-Társaság (Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Rt.) 632 p. + 10 t. (6 kétoldalas, 4 kihajtható) + 1 melléklet (nemzetségtábla) + 16 térkép.  Első kiadás. Politika- és hadtörténetre fókuszáló történelmi monográfia, amely a nemzetközi hun legendák, a történelmi és irodalmi feldolgozások, valamint a magyar-hun leszármazás kérdéskörét is sokrétűen ismerteti, beszámolva az ez utóbbi körül zajló parázs vitákról. A téma magyar nyelven megjelent messze legrészletesebb feldolgozása, imponáló bibliográfiával. A térképeket a Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézet készítette, segítségével a téma topográfiai vetülete kiválóan nyomon követhető. Előszó: "A magyarság a hősi mondák népe. Multunk nagyjai mindig valamilyen összefogó nemzeti gondolat, vagy pedig egy egész Európára kiterjeszkedő eszmeáramlat harcosai, éppen ezért emlékük mélyebben vésődik bele az őket követő generációk emlékezetébe. Elválnak a realitás síkjától s többek lesznek, mint amekkorák a való életben voltak. Kilépnek a valóság szűkreszabott kereteiből és a néphit a hadvezérből, államszervezőből mithikus hőst alkot. Ez a néphit erősen nacionális jellegű: próbakövét nem állják ki azok a nagyságok, akik nem a népi gyökerekből táplálkoztak, hanem idegen kultúrhatásoknak voltak a hazai képviselői. A magyarság történelemformáló képzelete Attilát, Árpádot, Szent Lászlót, Mátyást, Rákóczit, Kossuthot mondai hőssé tette meg. Szent István valósággal vallásos tisztelet tárgya, de a népképzeletben a bölcs államépitő király épúgy nem tud mondai hőssé válni, mint az Árpádház legzseniálisabb uralkodója, III. Béla, vagy Nagy Lajos, mert nyugati, vagy bizánci kultúrhatások képviselői s mert a néphit a maga ősi konzervatizmusával tiltakozik az ilyen zavaró külső hatások ellen, melyeknek, - terhükre legyen írva, - elsősorban a bevándorolt idegenvérű lovagok és papok a képviselői. A régi magyar nemesség ellenhatása érvényesül II. Endrétől III. Endréig a bevándorló idegen nemességgel szemben, melyet az uralkodóház külföldi kapcsolatai állandóan újabb rajokkal erősítenek meg s a kezdődő hűbéri világban országvezető nagyurakká tesznek. Nagy Anjou királyaink egyike sem tudott a nép képzeletében oly emlékéket hagyni, mint Hunyadi Mátyás és nem véletlen, hogy Nagy Lajosunk mellett a magyar ősi erő képviselője Toldi Miklós és nem a Lackfiak, Héderváriak, vagy a Garák." (Bartha Miklós-Társaság Magyartörténeti Szakosztályának Kiadványai. V.) Fűzve, kiadói borítékban.

Mutass kevesebbet