A III. Birodalom bűvöletében

A náci rendszerben a németek 95 százaléka a rendszer kedvezményezettjeihez tartozott (már az 1933. novemberi népszavazáson 95 százalékuk, a vele egy időben rendezett Reichstag-választáson pedig 92 százalékuk szavazott – igaz, az egyedüli – nemzetiszocialista pártra). Ők a nemzetiszocializmust nem a szabadság megvonásaként és terrorista rendszerként élték meg, hanem a szociális biztonság rendszereként, egyfajta jóléti diktatúraként. Aszociális reformok, a kisembernek kedvező adópolitika és a sokrétű felemelkedési lehetőség gondoskodott arról, hogy folyamatosan szimpatizáljanak a náci rezsimmel. A náci vezetők a jogászokat, a hivatásos diplomatákat és a vezérkari tiszteket kezdetben nehezen szerezték meg maguknak. De időt adtak nekik részleges alkalmazkodásukhoz. Közéjük tartoztak a Reichsbank, a birodalmi pénzügyi és gazdasági minisztérium tisztviselői, akik szakmai-politikai tapasztalataikat még a császárságban vagy személyzeti utánpótlásként a weimari köztársaság kezdeti éveiben szerezték, és az első világháborúban többnyire katonaként szolgáltak. A birodalmi gazdasági minisztérium III. osztályának hivatalnokai 1939–1945 között Gustav Schlotterer főosztályvezető vezetésével elképesztő módon zsákmányolták ki Európát. Az osztályt 1920-ban állították fel a versailles-i szerződés határozatainak teljesítésére. A francia, belga és brit követelések védtelen címzettjei akkortájt fiatal tisztviselőkként ismerték meg az alávetettség, kifosztás és zsarolás egyszeregyét. Később ezt annak feltalálói ellen fordították, és a német közigazgatási intelligenciával párosítva a náci rablóhadjáratok szolgálatába állították.

Mutass kevesebbet