A jáki templom

Amikor 1256. május 2-án, kereken hétszáz évvel ezelőtt, a királyi várföldek visszaszerzésére kiküldött bizottság vezetője, Omode győri püspök felszentelte a jáki apátság templomát, befejezéséhez érkezett a többször megszakadó, közel négy évtizedes építkezés. Az eseményeknek ezt a véletlen találkozását szimbolikusnak is tekinthetjük: százados történeti folyamatot akart elreteszelni a királyi várföldek kárára gyarapodó nemzetségi vagyonok eredetét vizsgáló bizottság és ennek a fejlődésnek szoros következményeként létrejött építészeti alkotások legérettebb példáját találta működése helyén: Jákon. Mert a jáki templom is, mint minden igazi műalkotás, szorosan kapcsolódik kora történeti fejlődéséhez, mélyen ereszti gyökerét nemcsak a magyar művészet, hanem az azt létrehozó társadalom talajába is. Első templomaink építői a király, az újonnan alakított egyházmegyék püspökei, a gazdag földbirtokkal megajándékozott apátságok fejei. Magános, világi személy csak a XII. sz. elején tűnik fel közöttük, amikor a pártviszályok, az ellenkirályok politikai harcai, s a királyi várföldek eladományozása nyomán kialakul a magán nagybirtok, a világi főurak is kiveszik részüket a művészet pártolásából, az építkezésekből. A meggazdagodott főúr mellett már ott állnak rokonai, ott találjuk családját, amelynek tagjai büszkén tekintenek a vagyont szerző, a nemzetséget alapító ősre. A nemzetség feje pedig gazdagságának, hatalmának kifejezésére, gyakran családjának temetkezési helyéül, templomot épít, többnyire birtokainak gazdasági központjában.

Mutass kevesebbet