A játékos fia

Részlet a könyvből: "Meleg nyári délután volt, a felhők éppen gyülekezni kezdtek a főváros felett, hogy estére valahol zivatarrá robbanjanak ki. A Vár és a Hármashatárhegy táján gomolyogtak egymásnak s innen tornyosultak mind magasabbra és magasabbra. Az ég s a város színei ilyenkor a ködös fehér párában elfakultak s a Duna vize sem tűnik éppen hivogatónak. Inkább azt gondolná az ember, hogy a víz is meleg, szél nem borzolja hátát s ha messziről nézi valaki, olyan, mintha megállt volna. A házakból ömlik az egész nyáron át beszorult meleg. A falak szinte izzanak a délutáni napsütésben. A máskor hűvös kapualjakból rossz szag árad, az ebédek s a mosogatólé gőzei még itt kavarognak. Nincs ember, aki ne vágyna az este után; akkor, ha nem is érkezik meg a várva-várt szél vagy eső: a nap eltűnik, a Duna mintha hűvösebb volna. Ezek a felhők reményt is adtak, meg nem is. A rendőrség központi épületének egyik kitárt ablakában két férfi könyökölt. Az egyik: fiatal, alig harmincéves, szőkehajú rendőrorvos, a másik: tiszt az ügyeletről."

Mutass kevesebbet