A Jó Isten

Kevés oly hasznos, sőt szükséges könyvet írtak az újabb időkben, mint aminőt L. Garriguet, a néhány évvel ezelőtt elhunyt nagyszemináriumi előljáró adott a modern ember kezébe. Elég bizonyság már magában véve az a siker, amely a munkát koronázta. Hiszen rövid néhány év alatt 42 kiadást ért. A kitűnő szerző könyvét azoknak szánta, akik az Istentől félnek ("Aux ámes qui ont peur de Dieu"). És íme, sokan ismertek magukra, mint ilyenre. Ahogy a szomjas föld a harmatot, mohón szívták magukba a könyvekből azokat a régi, de elhomályosodott igazságokat, amelyek fényt derítenek az embernek Istenhez való helyes viszonyára. Napjainkban az isteneszme szinte meg van hamisítva számtalanok lelkében. A keresztények jó Istene helyét előttük ismét a pogány Jupiter foglalja el, aki kezében villámokat tart, akinek lábánál vérszopó tigris hever, és aki sólymával kémlelteti a bűnöst, hogy uszítsa a vérszomjas fenevadat, bosszúja eszközét, végrehajtóját. Hogy az ilyen, alapjában hamis felfogás Istenről minő károkat okoz nemcsak az egyesek lelkiéletében, hanem magának a társadalomnak is, felesleges bővebben kifejtenünk. Különösen aktuálissá teszi ezt a könyvecskét éppen az a nyomasztó gazdasági helyzet is, amelyben úgyszólván az egész emberiség szinte kétségbeesetten vergődik. Az általános helyzet oly nyomasztó, a társadalom felett az ég oly borús, hogy még olyanok is, akiket nem vádolhatunk pesszimizmusról, az egész társadalmi rendnek viharok s robbanások nélkül alig elképzelhető szükségszerű átalakulását látják a küszöbön.

Mutass kevesebbet