A kalap és a villamos

Ez a könyv, remélem, bizonyság arra, hogy nem hiába őriztem infantilizmusomat annyi éven át. Igaz, az akadémiai Kislexikon meghatározása szerint az infantilizmus " a pszichés és/vagy testi fejlődés megrekedése gyermeki fokon" - de, kérdem én, mit jelent pszichés vonatkozásban a "megrekedés"? A szó valami rosszat sugall - aki megreked, az tökéletlen, a meg-nem-rekedt felnőttek bizonyára fölényben érezhetik magukat az ilyen egyénnel szemben. Ezt a dolgot én másképpen látom - már ez is bizonyítja infantilizmusomat. Úgy vélem, egyben- másban érdemes megrekedni a gyermeki fokon. A gyermek ízlését, értékrendjét, elfogulatlan szemléletét még nem kezdték ki a konvenciók, a divatok, a társadalom felhalmozódott előítéletei és közhelyei. Egy gyermek még különféle megfontolások nélkül a hétpöttyös katica pártját fogja, ha a hétpöttyösök gúnyolják, amiért az más, mint ők. A felnőttek többsége persze nem "reked meg" ezen a gyermeteg állásponton, nem olyan akar lenni, amilyen, hanem olyan, amilyen más. A gyermek, ha játszik, győzni akar, mint a felnőttek, de a játékot még élvezi önmagáért is. A gyermek még a tragikumban is érzékeli a humort. A felnőttek a komoly ügyek számára illő komolyságot követelnek. A gyerekek, ha nem rémítgetik őket eszmélésük pillanatától kezdve, tudják még, hogy az öröm és a bánat összetartozik. Olyan gyerek-olvasókat kívánok magamnak - százhúsz éves korig -, akik szívesen ápolják magukban ezt a tudást

Mutass kevesebbet