A kemancsa csudatévő hangja

A sokszínű azerbajdzsán irodalom, csakúgy, mint a világ kultúrájának elválaszthatatlan részét képező azerbajdzsán kultúra bármelyik más összetevője, gyökereivel a nép ősi hagyományaihoz nyúlik vissza, őrizvén ezek legértékesebb erkölcsi, esztétikai, világszemléleti elemeit. Az azerbajdzsán szerzők, akiknek művészi hitvallása ebből a talajból táplálkozik, a maguk egyéni és eredeti módján olyan műveket írtak és írnak a jelenben is, amelyekkel nemcsak az „ősök hívó szavára", hanem a jelen legaktuálisabb eseményeire is válaszolnak. A magyar olvasó 1945 után ismerhette meg a XX. századi azerbajdzsán irodalmat. A folyóiratok, újságok lapjain gyakran találkozhatott azerbajdzsán költők, Mikail Musvig (1908-1939), Szamed Vurgun (1906-1956), Raszul Rza (1910-1981), Nigjar Rafibejli (1913-1981), Szulejman Rusztam (1906-1989), Bahtijar Vahabzade (1925-2009), Fikret Godzsa (1935) és mások alkotásaival. Kiváló magyar költők és műfordítók, Szabó Lőrinc, Vas István, Rab Zsuzsa, Bede Anna és mások - nyersfordítás alapján készült - nagyszerű fordításai hűen megőrizték az eredeti alkotások hangulatát, szellemét, stílusát. Azerbajdzsán prózaírókat is kezdtek fordítani. Időrendben említve ezeket a műveket: 1952-ben jelent meg magyar nyelven Mirza Ibrahimov „Eljön a nap" és Mehti Huszejn „Apseron" című regénye. Ezt követően 1953-ban Enver Mamadhanli „Rózsabimbók" című novellája látott napvilágot magyar nyelven. A 70-es években a „Modern Könyvtár" sorozatban jelent meg Anar „Fehér kikötő" című kisregénye (1973), valamint ugyancsak ebben a sorozatban adták ki a „Mai azerbajdzsán elbeszélők" antológiát „Repülő csészealj" címmel, amely egyúttal Makszud Ibragimbekov novellájának a címe is ebben a kötetben (1977). A kötet szerkesztői: Husszejn Abbaszzade azerbajdzsán író és Zahemszky László irodalomkutató, műfordító és számos irodalmi kötet szerkesztője a 60-as és 70-es évek azerbajdzsán irodalmi terméséből 15 szerzőtől 22 elbeszélést válogatott a kötetbe.

Mutass kevesebbet